106166. lajstromszámú szabadalom • Karmantyú impregnáló anyaggal töltött villamos kábelekhez

2. és 3. ábra a karmantyút metszetben mutatja. A 4. ábrában a kábelkarmantyú egy része, a 3. ábra A—B vonala menti metszetben 5 látható. Az 5. ábra a karmantyúba való szerelésekre kész kábelvéget mutat. A zárókarmantyú feladata, hogy az olaj átöinlését két egymáshoz csatlakozó ká-10 bel között megszakítsa, anélkül azonban, hogy a két kábelszakasz egymással való villamos összekötését is megszakítaná. A találmány szerinti karmantyút túlnyomórészben a gyárban szereljük össze és 15 csak egyes részeket kötünk össze a kábelvégekkel a fektetés helyén, melyeket azután a kábelvégekkel együtt szerelünk be a karmantyúha. A karmantyú lényeges részei a hengeres 20 (1) tok és a karmantyú két kúpos (2) vége, mely utóbbiakat egy-egy hengeres (1) részszel és a kisebb átmérőjű (5) résszel kötöttük össze. Mindegyik (5) hengerhez (3) kúpos rész csatlakozik. A (2) ós (3) kúpos ré-25 szek feladata, hogy a tokot fejrészében merevítsék. A tok egyes részeit egymással forrasztott kötések egyesítik. A karmantyú mindkét fele egyenlő. A karmantyú tokjában két egyforma, 30 porcellánból vagy hasonló szigetelő anyagból készült (4) szigetelő van. E szigetelő testek kónikus csövek és úgy fekszenek, hogy bel világuk a karmantyú végei felé bővül, míg a karmantyú közepe felé fordí-35 tott végük kisebb belső átmérőjű. Mindegyik szigetelő belső fala és a beléje zárt vezeték végén a szigetelés között szűk közbeeső tér marad fenn. Mindkét szigetelő egymás közt egyenlő és egymás mel-40 lett koaxiális elrendezésű. A rajzban egyszerűség kedvéért csak az egyik szigetelőt mutatjuk be. A szigetelő bővebb végét célszerűen fémből készült (19) támtestbe erősítettük, 45 melynek (6) pereme és tölcsérszerűen bővülő (7) része van. Ez a (7) rész a tok belső falának (5) részére fekszik fel, hol (8) csavarok rögzítik. Ezeket a csavarokat forrasztó-fémmel borítjuk, úgy hogy azok tö-50 kéletesen tömítenek. A (6) fejperemet a (3) tokrész belső falával mereven kötöttük össze és úgyr

forrasztottuk le, hogy az karmantyút nyomástállóan és tömítve zárja el. Mivel a (19) támtest mindkét vé-55 gével a tokon meg van erősítve, a szigetelőtest terhelésmentes. A (19) támtestet és a (4) szigetelőt egymással cementből készült (9) test köti össze. A szigetelő és a támtest között celszerűen oly betétet alkalmazunk, mely e kettőnek egymással e való közvetlen érintkezését meggátolja. Mindegyik szigetelőnek a karmantyú közepe felé fordított végét (10) fémsapka zárja el. Ez a fémsapka kibővülő részébe a (4) szigetelőnek a tok közepe felé fordított ( végét fogadja be és a két részt egymáshoz (11) cementtömeg köti. A (4) szigetelőnek nincsenek peremei, úgy hogy a szigetelő sima cső. Ennek annyiban van jelentősége, mert a törés veszélyét ily módon mind a • szigetelő gyártása, mind szerelése közben is lényegesen csökkentettük. A kontaktussapkának a tok közepe felé fordított végét elzártuk és e helyen hengeres toldatot képeztünk ki, amelyben a kábelvezetővel ösz szekötendő kontaktustestek vannak. Az egymással szemben fekvő kontaktussapkák elzárt végeit vagy fejeit vörösrézből vagy más hasonló vezető fémből készült, meghajlított (12) szalagok vezetői]eg kötik össze egymással. Ezeket a szalagokat a kontaktussapkákon (13) csavarokkal erősítettük meg. A szalagok flexibilis kapcsolást képeznek és a minimumra csökkentik azokat az igénybevételeket, melyek a kábelvezető hossz irányú eltolódásai folytán keletkeznek. I)e kiegyenlítik azokat az igénybevételeket is, amelyeket a két (4) szigetelőnek, ezek támaszainak és a sapkának hibás szerelése okozhat. Hogy a villamos mező eloszlása a kontaktussapkákon és a kapcsolórészeken lehetőleg egyenletes legyen, ezeket a részeket körülvevő (14) fémhüvelyeket vagy ernyőt alkalmazunk. A hüvely befelé hajlított végei szorosan körülveszik a (10) sapkák külső végeit és a (4) porcellánszigetelőkre fekszenek. A szerelés megkönnyítése végett ezeket a védőköpenyeket hosszirányban két részre osztjuk, a részeket egymással összeforrasztjuk vagy más módon összekötjük. Mielőtt a két védőhüvelyfelet egymással egyesítenők, a védőhüvelyeket hajlékony- (15) vezeték útján a kontaktussapkával vezctőileg összekötjük, úgy hogy a két rész potenciálja ugyanaz. A védőköpenyt és a szigetelők szomszédos végeit papírosbol vagy más szigetelő anyagból készült (16) szigetelő réteggel borítjuk és pedig úgy, hogy a villamos igénybevétel a papír felületére merőle ges irányú. A papírszalagok felcsévélése kor alkalmas rögzítő anyagot alkalmazunk pl. három-négy papírréteget egy selyem fonállal kötünk le. Mivel a (14) ernyő átmérője nagyobb mint a (4) szigetelő külső átmérője, az ernyő mindkét végén második (17) szigeteli