106129. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kemenceelektródák maradéktalan hasznosítására, úgyszintén elektróda hozzá- és befogó pofa
Megjelent 1933. évi április hó 15-en. MAGYAR KIRÁLYI JnHgE SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leírás 106129. SZÁM. — VLL/I. OSZTÁLY. Eljárás kemenceelektródák maradéktalan hasznosítására, úgyszintén elektróda hozzá- és befogó pofa. Riedler Miksa karbidgyári üzemvezető Dorog. A bejelentés napja 1930. évi október hó 7-ike. A találmány nagy elektródák maradéktalan hasznosítására vonatkozik, amelyeit, mint pl. az elektromos karbidkemencék szénelektródái és általában a kemence-B elektródák, a szakaszosan dolgozó elektrothermikus, ill. elektroehemikus üzemekben elfogyasztódnak. Az ilyen elektródák, általában véve, nem használhatók ki teljes hosszukban, mert különben az 10 elektródák felső végében alkalmazott befogópofók is, stb.y tönkremennének. így az elektródák felső részéből tekintélyes csonk marad vissza, mely sejtként veszendőbe megy. 15 Javasolták már, hogy a következő elektródát a kemencében izzó, előző elektróda tetejébe csavarjuk és a megtoldott elektródát, folytonos üzemben toljuk be fokról-fokra a kemencébe. A folytonos 20 üzemre való áttérés azonban igen körüljnényes és drága átépítéssel jár s ezenkívül különleges kezelést is igényel. További hátrány gyanánt mutatkozik, hogy nem érzékelhető biztosan, vájjon mikor 25 létesít a csavarással való megfeszítés kellő kontaktust a két elektróda közötti és: így1 ama veszélynek vagyunk kitéve, hogy az elektróda, már a legkisebb túlfeszítésre is, szótpattan 80 A találmány célja, hogy a szóbanforgó elektródák maradéktalan hasznosítását, & folytonos üzemmel járó hátrányok elkerülésével biztosítunk. A találmány szerinti eljárás, ebben a tekintetben átmenetet lé-35 tesít a szakaszos és a folytonos üzem között és lényegileg abban áll, hogy a használt elektróda visszamaradó csonkját, egy másik, új elektróda üzemi helyzetében, önt art ó csapolással függesztjük ezen új elektróda végébe, mimellett az utóbbi és 40 a csonk közötti érintkezőfelületeket, valamely, elektromos szempontból vezetőképes kötőanyag segélyével, összeitapasztjuk egymással. E műveleteket hideg csonkkal és hideg elektródával, a kemencén kívül végezhetjük úgy, hogy az eddigi szakaszos vizemen mit se kell változtatnunk. Az öntartó csapolás és a csonknak önsúlyával való függeszkedése már magában is jó kontaktust ad, amit az említett kötőanyag 50 még tovább feljavít. Ugyancsak javítja a) kontaktust ciZ £t körülmény is, hogy a mondott csapolás nagyra, növeli az egybetoldott két rész közötti érintkezőfelületet. Az egybetoldás tulajdonképpen puszta be. 55 tolással -történik úgy, hogy az elektródaanyagban káros mechanikai túligénybevé^ telek nem is keletkezhetnek. A leírt eljárás előnye, hogy a csonk is maradéktalanul hasznosítható, tehát nem 60 kell többé a, foglalat közeléig leégetnünk az elektródákat. A csonk alja minden további nélkül, pontosan beleillik a régi fészekbe úgy, hogy az uj munkaszakot a lehető legkedvezőbb körülmények közt in- 65 díthatjuk meg. Az egybetoldás alkalmával az érintkezőfelületeket, a találmány szerint, oly kötőanyag segélyével tapasztjuk össze egymással, amely hozzávetőleg (azaz legfel- 70 jebb + 15% eltéréssel) 44% grafitból, 44% vízüvegből és 12% szénelektródaőrleményből áll. Ez a massza jó vezető is. képiéi keny is, elég gyorsan köt és szárad, amellet módját adja annak is, hogy utólag 75 gyúrhassuk vagy tömedékelhessük azt közbe az esetleg mutatkozó hézagokba. A találmány a leírt eljárás foganatosí-
