105938. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektrosztatikus hangszórókhoz
don történik, hogy a különböző frekvenciaterjedelmek számára különböző belső ellenállású erősítőelrendezéseket alkalmazunk, így pl. kis frekvenciák visszaadá-5 sára nagy belső ellenállású, nagy anódaíeszültségekkel és gyenge áramokkal dolgozó erősítőcsöveket, a nagy frekvenciák visszaadására pedig kis anódafeszültségekkel és erős áramokkal dolgozó kis belső 10 ellenállású erősítőelrendezéseket. Lehet azonban — ami kapcsolástechnikai szempontból, egyenletes rács- és anódapotenciálokra való tekintettel célszerű — egymással egyenlő erősítőcsöveket is hasz-15 náini és a hozzáigazítást külön transzformátorok segélyével végezni. Ez esetben a nagy légrésű egy vagy több hangszórónál főleg feszültségre fogunk transzformálni, viszont a nagy frekvenciákat kisugárzó 20 hangszórócsoportnál célszerűen áramra transzformálunk, illetve azt közvetlenül galvános vagy kapaeitív módon az erősítőhöz kapcsoljuk. Általában kívánatos és ajánlatos min-25 den frekvenciaterület számára külön transzformátort alkalmazni. Ha ezt pl. nem tennők és valamennyi hangszórót minden további intézkedés nélkül közös transzformátorból táplálnék, akkor né-30 mely esetben a kis frekvenciák kisugárzására való hangszóróelemnek a szükséges nagy kapacitása a transzformátort kapacitíve terhelné, miáltal a senkundár oldalon a nagy frekvenciák számára való vál-35 takozó feszültségek gyengülnének. A találmány szerint azonban különlegesen szerkesztett transzformátort alkalmazhatunk, melynél a nagy és a kis frekvenciaterjedelem számára közös vasmag van, 40 amelynél azonban a különböző tekercsek olymódon vannak elrendezve, hogy a két frekvenciaterület mágneses erővonalkörei egymástól el vannak különítve úgy, hogy a mindegyik frekvenciaterülethez tartozó 45 primer és szekundár tekercseknek az indukciója a másik területre nem nyúlik át. Ilyfajta tranformátornak a gyakorlati előnye egy második vasmagnak a megtakarítása, ami igen nagy gazdasági je-50 lentőséfffi, különösen drága tranformátorlemezek esetén. A távolságra való tekintettel a kompressziótereket is, azaz a membrán és a nyugvó ellenleinez között lévő léppárnát 55 különböző nagyra fogjuk venni, ami a lyukasztás módja révén könnyen elérhető. Kis frekvenciáknál a lyuktávolságokat szélesre, nagy frekvenciáknál pedig keskenyre vesszük. Az egyes terjedelemrészek számára el- 60 különített váltakozó feszültségforrásoknak az alkalmazása szükségesnek mutatkozott oly célból, hogy elkerüljük ciZt (X kölcsönös befolyásolást és függőséget, amely elektromos rezonanciakörzetek, kapaeitív 65 rövidzárlatok és hasonlók kialakulásában mutatkozik. A rajz a találmányt különböző példaképem foganatosítási alakokban mutatja. Az 1. ábra szerinti elrendezésnél az 70 akusztikai terjedelem három részre van elosztva. Az (li, 12 és 13 ) hangszórók egymástól sugárzó felületük nagysága, a légcsillapítás és mindenekelőtt a membrán és a kapacitásfelület közötti légrésük 75 nagysága tekintetében különböznek. Az (li) hangszóró a nagy, az (12 ) a közepes és az (lg) a kis frekvenciák kisugárzására való. A membránokhoz való előfeszültségberendezés nincs feltüntetve. Egyes hang- 80 szórók helyett egyenlő hangszórókból álló csoportok is alkalmazhatók. Az egyes hangszórócsoportokat a megfelelően kiképezett (ti, t2 ) és (t3 ) transzformátorokon át az (rí, r2 ) és (r: i ) erősítőelrendezésekkel 85 gerjesztjük. Az erősítőcsövek rácsai párhuzamosan vannak kapcsolva és azokat együttesen működtetjük. Az ábrán csak egyes csövek vannak rajzolva; önként értetődik azonban, hogy több, pl. ellentak- 90 tusban dolgozó csőcsoportot is lehet minden iokozat számára elrendezni. A hangszórók energiafelvételét tetszés szerint különbözőképen szabhatjuk meg, mindazonáltal ajánlatos minden egyes frek- 95 venciacsoporttal körülbelül ugyanazt a wat t-t el j esít ményt k öz-ölni. A 2. ábra oly elrendezést mutat, amelynél csak két terjedelemrész és csak egy hangszóró van, amelynek nyugvó fegy- 100 verzetei azonban különböző (bt) és (b2 ) szakaszokra vannak osztva, amelyek a membrántól különböző távolságokban vannak. A két transzformátor közös vasmagra van szerelve, anélkül, hogy közöt- 105 tük mágneses kapcsolás és ezzel együtt járó hátrányos következmények lennének. A (pi, Sí) tekercsek ugyanis a vasmag külső szárain, a. (p2, sa) tekercsek pedig a vasmag belső szárán vannak elrendezve; 110 a tekercsek ezen elrendezése következtében azoknak nem egymáshoz tartozó részei mágnesesen nincsenek kapcsolva, vagy más szóval az egyes frekvenciaterjedelmekhez tartozó tekercsek között 115 nincs mágneses kapcsolás. Az elrendezés működési módjára vonatkozólag a következőket említjük meg:
