105932. lajstromszámú szabadalom • Berendezés jelzéseknek, különösen hívójeleknek távbeszélő vezetékeken előfeszültséggel dolgozó ködfénycsövek segélyével való átvitelére
küldött hívás hosszának megfelelő hosszúságú jelzést váltanak ki. Először azt az esetet tárgyaljuk, amikor a ködfénylámpa áramkörében járulékos kapcsolási eszkö-5 zök hiányzanak. (1. ábra.) A (2) ködfénylámpát (1) egyenáramú forrással az (5) kapcsoló és a (4) átvivő szekundertekorcse kötik össze. A (8) vezetéken érkező feszültségek az átvivő primer tekercsében, 10 úgynevezett bemeneti mércét létesítenek. A ködi'énylámpának az (1) áramforrás létesítette előíeszültségét úgy választjuk meg, hogy az a gyújtó és oltófeszültségek között feküdjék és pedig közelebb álljon 15 a kettő közül a gyujtóíeszültséghez. Beérkező jelzésnél a ködfénylámpa kigyullad és az átvivő szekunder tekercsében feszültségesés létesül. Adott lámpatípus és elő feszültség mellett a (.1) egyenáram a 20 (Ra) külső ellenállástól meghatározott függő viszonyban van, amit a 3. ábrában jeleztünk. Az ellenállás növekedtével az egyenáram csökken, míg végül az áramkör megszakad, ha feszültsége eléri az 25 oltófeszültséget. Ha beérkező jelzéskor a ködi'énylámpának állandó jelet kell adnia, amelyet a.z (5) kapcsolóval ismét kiolthatunk, akkor a külső ellenállásnak lehet az a maximális (Ral) értéke, amelyet a kö-8o vetkező módon határozunk meg". Egyenárammal való hívás esetén az átvivő a jelzés végén íesziiltségcsiícsot létesít, mely megfelelő polaritás mellett az oltófeszültség irányában van. Váltóárammal való 35 hívás esetén negatív félhullám mentén a hatás ugyanilyen értelmű. A (Ral) ellenállás legfeljebb akkora lehet, hogy abban az egyenáram oly feszültségesést létesít, mely mellett a lámpa nem alszik ki. Az 40 átvivő szekunder menetszáma .akkora lehet, hogy ellenállása a (Ral) ellenállás által megállapított értéket eléri. Hogy az átvivő áttételi viszonya adott ellenállás mellett lehetőség szerint nagy legyen, cél-45 szerű, ha a primér meneteket vékony drótból tekercseljük és induktív ellenállását a vezeték hullámellenállásával egyenlővé tesszük, mimellett feltételezzük, hogy az ohmikus ellenállás az induktív ellenállás-50 sal szemben kicsiny. Ha a hívás időtartama alatt jelzések adását kívánjuk, akkor a (Ral) ellenállást valamivel nagyobbra méretezzük. Ha a híváshoz egyenáramot használunk, akkor 55 előnyös, ha az ellenállást akkorára választjuk, hogy kigyulladt lámpa esetén a lámpa feszültsége oly mértékben síi Ived az előfeszültség alá, hogy még épen nem éri el az oltófeszültséget. Az ellenállásnak megfelelően újból az átvivő szekunder me- 60 netszámának maximumát kapjuk. Ha váltóárammal hívunk, akkor az egyenáramú kör ellenállásának a következő okokból valamivel nagyobbnak kell lennie. Ha az első pozitív félhullám okozta g'yuj- 65 tás után a ködfénylámpa feszültsége nem sülyed az oltófeszültség alá, akkor lehetséges, liog.y a lámpa a jelzés vége után kigyulladt állapotban marad, ha az utolsó íélhullám pozitív volt. Ezért az egyen- 70 áramú kor ellenállását oly nagyra kell választanunk, hogy a lámpa .azonnal kialszik, amint .a feszültség először megy át a nullponton. Második pozitív félhullámnál a lámpa újból kigyullad és ez a folya- 75 inat ismétlődik. A ködfénylámpa xijból való feltöltéséhez szükséges időt célszerűen rövidre választjuk a jeláram periódusához, képest. Az ellenállás maximális nagysága és ezzel együtt adott tekercse- 80 lési hely mellett a transzformátor maximális áttételi viszonyának mértékei a ködfénylámpa kívánt közepes világító erejét határozza meg. A jel befejeztével .a lámpa önműködően kialszik. A leírt kapcsolás 85 hasonlóan működik, mint Hittorf-féle kapcsolás. Ezek után vizsgáljuk azokat az eseteket, amelyekben a ködfénylámpa körében pl. egy relais van, amely akusztikai jelzőesz- 90 közt vált ki. Egyelőre ismét állandó jelzést tételezünk fel. Az előfeszültséget ugyanakkorára választjuk, mint a fent leírt esetekben. Ha a relais adatait ismerjük, nevezetesen ismerjük az ellenállást, 95 a menetszámot és a szükséges Amperemenetek számát, akkor az átvivő maximális (Rt) ellenállását a következő módon határozhatjuk meg (3. ábra): Ugyanaz a függőség, amely a (Ra) külső ellenállással 100 szemben a (J) egyenáramra fennáll, adott menetszám mellett az Ampére-menetekre is fennáll. Mivel a relais gerjesztéséhez bizonyos (AW) Ampére-menetszám szükséges, a (Ral) ellenállás adott. Mivel a 105 relais (Rr) ellenállását ismerjük, a fenmaradó (Rt) maradék a transzformátor szekunder tekercselésének megengedhető maximális ellenállása. Ha a relais tekercsét befogadó tér ós a 110 szükséges Ampére-nienetszárnok ismeretesek, akkor a fenti értékeket a következő módon határozzuk meg (4. ábra): Felrajzoljuk ,a J == f (Ra) görbét. Adott tekercstér mellett a menetszám és ellenállás kö- 115 zötti függőséget a 11 I' (Rr) görbe jelzi. Az átvivő (Rtl) ellenállását egyelőre ismertnek tesszük fel, illetőleg felvesszük.
