105747. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kisütő edény
gömböket egymásután leolvasztjuk. A redukáló anyag a töbszöri elgőzölögtetés által tisztíttatik. Habár az alkálifémek használata különösen előnyös, más redukáló 5 anyagok, pl. szénhidrogének is használhatók. Végül az edényt a szivattyúról leolvasztjuk. i , A torozott katódát most következőkép kezelhetjük tovább. Először is körülbelül 10 egy percig kb. 2900° K. hőmérsékletre hevítjük. Ez a rendkívüli mértékű hevítés a katódafelület tisztítása érdekében célszen'ínol- látszik. Ezután a katódát 20(10— 2460° K. hőmérsékletre hevítjük; ezen a 15 hőmérsékleten a katóda változáson megy át, mely azt a képességet, hogy adott feltételek mellett elektrónokat bocsásson ki, rendkívül fokozza. A legnagyobb aktivitást 2200—2300° K-ra való hevítéssel ér:2o ,iük el és ezt a hőmérsékletet rendszerint egy percig tartjuk fenn, miközben a tóriumfémnek a katóda felületén való koncentrációja következik be. A katódaszál vagy ezen formálási hőmérsékleten vagy 25 alacsonyabb hőfokon is használható. A redukáló anyagnak a főedényben való jelenléte folytán a tórium vízgőz nyomainak az üvegből való felszabadulása dacára is redukálva marad. A redukáló 30 anyag jelenléte esetében a torozott katóda elekti'ónkibocsátóképessége mindenesetre könnyebben biztosítható és tartható fenn, mint redukáló anyag nélkül. A leírt módon kezelt szállal 1300—1380° .35 K. hőmérsékleten lényegében ugyanazt az elektrónkibocsátást érjük el cm2 -en'ként, mint tiszta wolframszállal körülbelül 2000° K. hőmérsékleten. Ez az elektrónkibocsátás cm2 -enként körülbelül 3 milliamper. A 40 torozott katóda az üzemben körülbelül 1700—1800" K. hőmérsékleten használható, ezen hőfokon élettartama hosszú és vele olyan íbermiónáramok érhetők el, melyek többézerszeresen érősebbek, mint az ugyanezen hőmérsékleten tiszta wolframkatódá- 45 val elért áramok. A szálnak ezt követőleg nagyobb, pl. 8200° K. hőmérsékletré való hevítésé, a szál megváltoztatásával és pedig valószínűleg a felületi tóriumréteg elgőzölögtetésével 50 jár, mert ezen hőmérsékleten a s?ál elektrónkibocsátóképessége a tiszta wolframmal elért nagyságra sülyed. Ha a katódát ezen hevítés után újból 2200—23000 K. hőmérsékletre hevítjük, az aktív állapotot 55 ismét helyreállítjuk. A kálium, nátrium vagy más alkálifémek gőznyomása rendes hőmérsékleten oly csekély, hogy a tiszta elektrónkisülésen alapuló kisiitőedény saját gőzének 60 üzem közben való káros pozitív ionizálódása elhanyagolható; az alkálifémek oxidációs termékeinek egyáltalában nincs észlelhető gőznyomásuk. Ezen okból a jelen esetben az alkálifémek a szénhidrogé- 65 néknél kedvezőbb redukáló szereknek tekinthetők. Az alkálifémek jelenléte tiszta wolframszál kibocsátókepességét nem fokozza, ami bizonyítéka annak, hogy az alkálifém elő 70 nyös hatása a szál tóriumtartalmára AT aló előnyös behatáson alapszik és nem tulajdonítandó ionizálódási jelenségnek. Szabadalmi igény: Elektromos kisütőedény nehezen meg- 75 ömleszthető fémből, pl. wolframból álló katóddal, azzal jellemezve, hogy ezen katódnak tóriumfémet tartalmazó felületi rétege van és az edényben alkálifém vagy a szál oxidálódását meg- gg akadályozó más anyag van jelen.
