105732. lajstromszámú szabadalom • Tájékoztató berendezés

11. ábra a 10. ábra 11—11 vonala szermti metszet. A 12. ábra a találmány szerinti útmutató előnyös kiviteli alakja. A 5 13. ábra a találmány szerinti útmutatókai kapcsolatban előnyösen alkalmazoti térkép részlete. A 14—32. ábrák különbözőképpen formált végű és mutatójú, különböző színű táblá-10 kat szemléltetnek, melyek szintén a találmány szerinti iitmutatókkal kapcsolatban alkalmazhatók. Az 1. ábráiban a forgalmi oszilop (70) tetőcsúcsa fölé (68) tám-a-z. nyúlik, melyen pl. 15 gyürűalakú (62, 63, 64, 65) fülek segélyével egyes (32, 33, 34, 35) mutatókat tartó (52, 53, 54, 55) karokat erősít meg a fölc&avarható (69) süveg. Á mutatóknak a támasz felé fordított vége a (68) támasz-20 (ól, illetve a megerősítési helytől vízszintes távolságban a megerősítési hely fölött fekszik úgy, hogy mint ezt a rajz mutatja, a támasz fölött és a mutatók vége között lévő tér szabadon marad. Ezen a hé-25 zagon át a mutatók végei csaknem minden oldalról láthatók, különösen akkor, ha láthatóságukat, úgy mint a feltüntetett kiviteli példánál megnöveljük, úgy hogy a mutatóknak a támasz felé fordí-30 tott (42, 43, 44, 45) végén a profilt táblaszerűen kiszélesítjük. A profil e kiszélesítése, mely a keskeny tartó- és táblaprofilok láthatóságát növeli, a jelzés áttekinthetőségét es gyors felfoghatóságát azáltal nö-35 velheti tetemesen, hogy segédmut aiok gyanánt használjuk, melyek a tomutatót jellemző jelzést vagy annak feliratát áttekinthetően tartalmazzák. A seg'écmutatók ilyen elrendezése más útmutatók, út-40 megjelölések, útjelzőtáblák részére is használható. Gyors haladás esetén általában csak azok az útmegjelölések olvasha' tők a vezető túlságios igénybevétele nélkül, melyek a haladási irányra merőlegesem 45 vannak elrendezve, tehát azok az útmegjelölések, amelyek elvezetnek azon útról, amelyen a jármű halad. Ellenben azon út megjelölése, amelyen a jármű halad, csak abban a pillanatban látható, 50 amikor a jármű előtte tovahalad, tehát épen abban az időpontban, amelyben a járműnek az útmegjelöléshez a legnagyobb szögsebessége van, úgy hogy a vezetőnek haladás közben fejét oldalt kell fordíta-55 nia, mimellett az is előfordulhat, hogy a megjelölést az útkeresztezést jelző táblák eltakarják. Ezt a hátrányt a itailá.lmány úgy küszöböli ki, hogy a mutató síkjára merőlegesen egy a mutató alakjától eltérő alakú 60 segódmutatót alkalmazunk, melyen a mutatót jellemző jelzés van. A találmány szerinti megjelölés-elrendezés mellett a vezető gyors haladás esetén is mindig ellenőrizheti, hogy a helyes úton halad-e, 65 anélkül, hogy a vezetőnek figyelmét egy az úttal párhuzamosan haladó, nagy szögsebességgel elhagyott jelzőre kelleme fordítania. Ez a segédmutató, kis tábla gyanánt, az útvonal mentén terjedő főmuta- 70 tóra merőlegesen rendezhető el, a főmutatóva] vagy ennek tartójával egy darabból (állhat, mint ezt a 2. ábra mutatja, A (73) agydamab, mely a (71) toldatdarab segélyével a (75) mutatót tartja, a mutatótól 75 elfordított (82) oldalon ki van szélesítve ügy, hogy négőfelületet- kapunk, Ezt a nézőfelületet a tábla színével vagy más jellemzőjével, pl. alakjával láthatjuk el. Ha a tábla színes feliratú, akkor a néző- 80 felületen a felirat színébem készült (83) nézővonalat alkalmazhatunk. A nézőfelület a következő helységnek, a szakasz főhelységének vagy az útvégcélnak megjelölését is tartalmazhatja, mint ezt pl. 85 a 2. ábrán B-vel jeleztük. A 3—9. ábráik további előnyös szerkezeteket mutatnak, melyek lehetővé teszik, hogy úgy a forgalmi oszlopokat, mint a mutatótáblákat, valamint a táblákat tfrtó karokat is nagy tömegben egységes szempontok szerint készíthessük és az útmutató vagy a forgalmi oszlopok felállítási helyen a szerelési munkát a lehetőség szerint csökkentsük, egyidejűleg azonban 95 -'» táblák és az ezeket tartó karok részére biztos ülést létesítsünk és külső avatatlan behatásokat megnehezítsünk. A mutatótáblákat, úgy mint az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál, akképpen ren- 100 dezziik el, hogy hátsó élük, illetve a táblákat tartó karok a mutatók közös tartóoszlopának vagy támaszának tengelyétől bizonyos távolságban fekszenek úgy, hogy a mutatókat tartó Ivarok közötti teren át- 105 nézhetünk. A találmány értelmében a mutatótáblákat tartó, előnyösen profilos tartókként alakított karokat hossztengelyük körül egyenként elforgathatóan és a magassági irányban beállíthatóan rendezzük l'O el. E célra különösen vízszintes tárcsákat, koszorúkat, vagy csillagokat alkalmazunk, melyeken a mutatókat tartó karok áthatolnak és amelyek a karok beállítószerkezeteit és megerősítő eszközieit 115 tartják. A 3. ábra szerinti forgaglmi oszlop több profilos (120) tartókarján a mutatók a 6.