105697. lajstromszámú szabadalom • Üreges fal fallemezekből és vízszintes, harántösszekötő darabokból

IIAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105697. SZÁM. — VIII/a. OSZTÁLY. Üreges fal fallemezekből és vízszintes, harántösszekötő darabokból. Schmuckler János mérnök Berlin. A bejelentés napja 1930. évi november hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi április hó 11-ike. Tekintettel a hőszigetelésre, hangbizton­ságra stb., ismeretes az üreges falak elő­nye a tömör falakkal szemben. Az ily üreges kőfalakat, ha lemezalakú műkő-5 elemekről van szó, rendesen úgy építjük fel, hogy a lemezeket, élükkel egymásra helyezve, tartó gerendák közt helyezzük el. A két falkéreg összekötésére fémből készült horgonyokat helyezünk el az ütkö-10 zések helyein a falba, mely horgonyok az egymással szemközt fekvő falkérgek leme­zeit egymással összekötik vagy pedig víz­szintes vagy függélyes helyzetű kötőköve­ket használunk horgonyzó darabonként. 15 A találmány már most az, hogy falle­mezekből és vízszintes harántösszekötő darabokból álló, üreges kőfalaknál a fal­lemezek és összekötődarabo-k összekötő helyeibe vonórudakat, vasbetéteket helye-20 zünk, amelyek úgy a fallemezekkel, mint a harántösszekötő darabokkal hajlítás elleni szilárdságú tartókká vannak egye­sítve. A vonórudaknak a kérdéses leme­zekkel való összeköttetése pl. oly módon 25 történhet, hogy a lemezek illesztési he­lyein kivágások alkotta, szabad tereket hagyunk, amelyekbe a vonórudakat he­lyezzük, mit követőleg a körülöttük levő teret kötőanyaggal töltjük ki, amely a JO vonórudat a szabadon hagyott, űrös teret határoló lemezek oldalával szorosan összeköti. Az 1. ábra az ismert kivitelű, üreges kőfal függélyes metszetét, a 15 2. ábra pedig az 1. ábra 2—2 vonala sze­rinti, vízszintes metszetét mutatja. A két (1) és (2) falkérget egyes behelyezett (3) kötőkövek kötik össze egymással, amelyek azonban el is maradhatnak. A falkérgek, 0 ismert módon, az oszlopoknál végződnek és azokra támaszkodnak. Ez üreges kő­falak sem a függélyes, sem pedig a víz­szintes síkban nem bírnak hajlítás elleni szilárdsággal. A találmány lényegét a 3. ábra ismer- 45 téti és pedig tekintet nélkül a különös ki­viteli alakokra. A (4) és (5) falkérgeket tömör vagy áttört (6, 7) harántösszekötő darabok kötik össze, amelyek végei víz­szintesen fekszenek a váztartókra. A víz- 50 szintes és függélyes falrészek metszési he­lyein akként vannak a (8) vasbetétek el­helyezve, hogy statikailag iigy a függé­lyes, mint a vízszintes falrészekkel olyan egészet alkotnak, amely mindkét síkban 55 hajlítás elleni szilárdsággal bír. Az ily módon készített fal úgy függélyes erőkkel szemben, valamint hajlítás ellen is szi­lárdan ellenáll. A gyakorlati, kiviteli alaknál, melynél 60 úgy a függélyes, mint esetleg a vízszintes falrészek is egyes lemezekből képeztet­nek, az összeköttetéseket a 4—8. ábrák egyike szerint készítjük el, amely ábrák azonban, természetesen, csak foganatosí- 65 tási példákat mutatnak. A 4. ábra szerinti kiviteli alaknál a (9) harántösszekötőlemez az egyik acélváz oszloptól a másikig halad, amikor is a harántösszekötőlemezek végei a váztartó 70 keresztmetszetéhez alkalmazkodnak. A (9) lemez szélein a (10) dudorok vannak (11) vasbetétekkel, míg a függélyes (12) fal­lemezekben (12) hornyok vannak, amelyek a (10) dudorokat körülveszik. A horony 75 és a dudor közti hézagot valamely kötő­anyaggal olyképen töltjük ki, hogy a (10) dudorok betétvasai statikailag a (12) le­mezekkel is össze legyenek kötve, miáltal a (11) vasak a (12) lemezek felső, illetve 80

Next

/
Thumbnails
Contents