105677. lajstromszámú szabadalom • Túlfeszültség-levezető

Ez okból a keveréket nem szabad túlságos sok vízzel keverni, mert könnyen iszapo­lás következik be, minek következtében a kisebb részecskék a durvább részecskék-5 tői könnyen elválnak. Ezeket az elővigyá­zati szabályokat szem előtt tartva, meg­akadályozhatjuk azt, hogy a kész test pó­rusai oly szűkek legyenek, hogy túlságos magas kiváltó feszültségeket kapnánk, 10 ezenkívül csökkennék a test élettartama és áramlevezetőképessége is. Ezután az anyagot formákba, pl. tárcsaformákba sajtoljuk. Célszerűen cm2 ­ként egy tonna nyomást alkalmazunk. A 15 kész formatesteket szobahőmérsékleten hosszabb ideig tároljuk, majd később ki­égetjük. Ha a formatestek nedves állapot­ban kerülnek kiégetésre, akkor a túl­feszültséglevezető karakterisztikája ella-20 posodik és nem kapunk élesen elhatárolt zárófeszültséget. Viszont ha a forma tes­teket túlszárazan égetjük, úgy mecha­nikai szilárdságuk és ezzel élettartamuk is csökken. 25 A tárcsákat célszerűen zárt szén- vagy grafittartányban égetjük, majd megfelelő hőfoknál tároljuk. A fent megadott keve­rékhez jól megfelel 1360 C° körüli hőmér­séklet. Alacsonyabb hőmérséklet károsan 30 befolyásolja a mechanikai szilárdságot, magasabb hőmérséklet fokozza a zsugoro­dást, miáltal a levezető qualitása és élet­tartama csökkennek. Más keverékeknél a legkedvezőbb hőmérséklet is más lesz. Az 35 égetési hőfokot fokozatosan növeljük a maximális értékig és megtörtént kiégetés után ugyanúgy fokozatosan csökkentjük. Szén- vagy grafittartány alkalmazása a következő előnyökkel jár: A magas ége-40 tési hőfokok mellett a tartányban szén­gőzök keletkeznek, melyek a porózus test pórusain teljes mértékben áthatolnak és lassú lehűléskor a pórusok falain lecsa­pódnak. Ez a lecsapódott réteg a porózus 45 testben lévő vezetőrészecskék hatását fo­kozza, Ugyanezt a hatást érhetjük el ak­kor is, ha a porózus testet oly gázokat tar­talmazó atmoszférában égetjük, mely gá­zok lecsapódáskor a pórusok falán vezető 50 bevonatot képeznek. Az égetési eljárás befejezte után a tár­csák párhuzamos kontaktusfelületeit cél­szerűen vezető bevonattal, pl. vörösréz­bevonattal látjuk el. Különösen alkalmas 55 erre a célra a Schoop-féle fémfecskende­zés-i eljárás. A fémréteget úgy visszük fel, hogy a tárcsa szegélye szabad marad, ne­hogy a tárcsa kerületén a feszültség köny­nyen átüssön. Viszont a tárcsa külső fe­lületeit ugyancsak nem kívánt átütések 6C elkerülése végett szigetelőanyaggal, pl. lakkal vonjuk be. A 9. ábra a találmány szerinti porózus testtel készült túlfeszültséglevezetőt mu­tat. A levezetőelem a (19) tárcsa, amely 65 egy alsó (23) és egy felső (25) tárcsa kö­zött fekszik. A (23) tárcsához csatlakozik a (24) földelő vezeték. Viszont a (25) tár­csa (28) szikrapályán át a (26) vezetékkel van a védendő (27) vezetékre kötve. A (28) 7C szikrapálya célja, hogy a levezetőt nor­mális üzemviszonyok között a hálózati fe­szültségtől elkülönítse. A szikrapályát a (29) rugó a túlfeszültséglevezető felső le­mezére szorítja és az összes részeket hely- 7E zetükben rögzíti. A levezetőt (30) porcel­lántokban helyezzük el. Szabadalmi igények: 1. Túlfeszültséglevezető, amelyet a túl­feszültségi energiát párhuzamos fény- 8C ívkisülések alakjában levezető, szige­telő anyaggal körülvett csatornák jel­lemeznek. 2. Az 1. igénypontban védett túlfeszült­séglevezető változata, azzal jellemezve, 8E hogy a csatornák keresztmetszete oly szűk, hogy azokat a fényív teljesen ki­tölti. 3. Az 1. igénypontban védett túlfeszült­séglevezető változata, amelyet likacsos, gc szigetelőanyagból álló testben kiképe­zett párhuzamos fényívutak jellemez­nek. 4. Az 1. igénypontban védett túlfeszült­séglevezető változata, amelyet a csa- 9£ tornák falait borító, finoman elosztott vezetőrészecskékből készült réteg jel­lemez. 5. Eljárás a 3—4. igénypontokban, vé­dett túlfeszültséglevezető előállítására, ic amelyre jellemző, hogy formálható szi­getelőanyaghoz vezető részecskéket adagolunk és azokat e keverékben el­osztjuk, majd ebből a keverékből állít­juk elő a levezetőt. ^ 6. Az 5. igénypontban védett eljárás vál­tozata, amelyre jellemző, hogy mint szigetelőanyagot agyagot alkalmazunk. 7. Az 5. igénypontban védett eljárás vál­tozata, amelyre jellemző, hogy mint ve- n zető részecskéket karborundumrészecs­kéket alkalmazunk.

Next

/
Thumbnails
Contents