105628. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák készítésére

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RIRÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 105628. SZÁM. — VlI/d. OSZTÁLY. Eljárás oxidkatódák készítésére. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. Újpest. A bejelentés napja 1929. évi december hó 23-ika. A találmány elektromos kisütőcsövek­hez való ú. n- oxidkatódák előállítására vonatkozik. Az eddig ismeretes oxidkatóda készítési 5 eljárások egyik eljáráscsoportnál az oxid­katóda magjaként alkalmazott fémtestre alkáliföldfémoxidokat, illetőleg az alkáli­földfémek valamelyik hevítés által alkáli­földfémoxidra bontható oxigén sóját, pl. 10 karbonátját vagy nitrátját helyezik el a különböző eljárások sajátosságának meg­felelő módon, majd az így elkészített tes­tet a kisütőcső állványára szerelve, a ki­sütőcső evakuálása és leforrasztása után 15 az aktiválási folyamatnak vetik alá. Az ezen eljárással készült oxidkatódák nem felelnek meg a kívánalmaknak. Üzem­biztonságuk és működési élettartamuk, egyrészt az így előállított oxidréteg durva 20 egyenetlenségei miatt, másrészt az oxid­rétegnek a maghoz való rossz tapadása kövekeztében történő helyenkénti leválása iniatt nem kielégítő. Sokkal jobb eredmények érhetők el 25 azokkal az eljárásokkal, melyek segítsé­gével az aktív oxidréteget úgy állíthat jak elő, Eogy a magként alkalmazott fémtes­ten egy alkáliföldfémből álló réteget léte­sítünk, — pl. az alkáliföldfémnek gőzfá-30 ziisból való lecsapatása által és ezt oxidál­juk. E módszer szerint első ízben F. Hor­ton állított elő oxidkatódát (1908), aki gőzfázisból fémkalciumot csapatott le a magra, majd ezt száraz levegő segítségé-35 vei oxidálta. A Hortontól származó mód­szeren alapuló újabb eljárásoknál az al­káli-fölfém ozidációja a katódamagon elő­zőleg előállított fémoxidok, pl. wolframoxid oxigenje rovására megy végbe. Ezen eljárá­•40 sok egyikénél a magot burkoló és az al­káliföldfém oxidálása céljából létesített oxidréteget a magnak felületén való részr beni oxidálásával állítják elő. A felületén oxidált magfémet azután alkáliföldfém gőzével hozzák érintkezésbe, amikor az 45 alkáliföldfém redukáló hatására a magot borító oxid, pl. wolframoxid, fémwol­frammá redukálódik, alkáliföldfémoxid keletkezése mellett. Hátránya az eljárás­nak az, hogy a magfém felületi oxidálásá- 50 nál az oxidáció egyes helyeken mélyebbre hatolhat, miáltal a mag szilárdsága erő­sen csökken és valóban ez az eljárás igen vékony wolframdrótokból álló magok al­kalmazásánál nehézségekhez vezetett. Az 55 így készült katódák élettartamát a káros oxidáció jelentékenyen csökkentette Ezen eljárás hátrányait igyekszik kikü­szöbölni »£iz az eljárás, amelynél egy ne­mes fémből, pl. platinából álló magot fe- 60 lületileg galvanikus úton oly fémmel, pl. rézzel vonnak be, mely könnyen oxidál­ható. A magon előállított rézoxid és a reá szublimálódó alkáliföldfém között leját­szódó kémiai reakcióban alkáliföldfém- 65 oxid és fémréz keletkezik. Az így készült elektródáknál igen káros az, hogy a ki­redukálódott fémréz az oxidkatóda műkö­dési hőmérsékletén elpárologva az aktív rétegnek kisebb-nagyobb darabjat magá- 70 val ragadja s ezzel megszűnik az aktív réteg egyenletessége, ami a katódák élet­tartamát rövidíti meg. Ezen kívül az el­járásnak még az is a hátránya, hogy a magra fölös/leigben kerülő alkáliföldfém a 75 magot alkotó nemesfémmel ötvözetet ké­pezhet, ami azért nem kívánatos, mert az ötvöződéssel a magfém mechanikai tulaj­donságai igen kedvezőtlenül módosulnak; rendkívül törékeny lesz. Ezt az utóbbi 80

Next

/
Thumbnails
Contents