105581. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kvarchomok, agyagok és más vastartalmú ásványok és más vastartalmú ásványok tisztítására, különösen vastalanítására
ségek hozzáadása, után kezdődik az oklási sebességnek nagy emelkedése, amely sebesség a koncentráció emelkedtével az oldatnak ferrosz.ulfáttal való telítéséig ál-5 landóan emelkedik. A folyamat lefolyása természetesen nagy mértékben más feltételektől, rrtint a kiindulási anyag természetétől, a. kénsavfeleslegtől, e sav koncentrációjától és azon hőmérséklettől, aine-10 lyen a kezelést végezzük, is függ; azonban lehet azt az általános szabályt adni. hogy a hígított kénsav aktiválására a találmány értelmében e savhoz legalább 4% kristályos ferrosz.ulfátot kell adni. Ez 15 alsó határtól kezdve a hígított kónsavbóJ növekvő mennyiségű ferroszulfát hozzáadása útján mindinkább hatékonyabb oldókeverék lesz,, amelynek az oxidos vasvegyületeket oldó képessége a legalkalma-20 sabb feltételek mellett a koncentrált sósav oldóképességét eléri. A legelőnyösebb feltételek megközelítése céljából az üzemben alkalmazott kénsavmennyiség egy mol-jához %—1 rnol vagy még több .25 PeS04 -et adunk. A kénsavnak ferroszulfáltal való különleges együttműködését komplexvegyületek képződésével magyarázhatjuk. Az irodalom az FeS04 . x H2 S04 , valamint az 30 FeSOiFea (SCM.-s x HsSOi típusú savanyú sókat ismerteti. Minthogy a ferroszulfát oldhatósága melegben igen csekély, ajánlatos kismenynyiségű ferriszulfátnak a ferroszulfát híg 35 kénsavas oldatához való hozzáadása. Kitűnt, hogy ezáltal a ferroszulfát oldhatósága többszörösére emelkedik. Azonkívül ez a megfigyelés, amely szintén komplexvegyületek képződésére 40 mutat, lehetővé teszi, hogy az eljárásnál keletkező hulladéksavat egyszerű módon regeneráljuk, amennyiben a, keletkezett oldatot az extrakció befejezése és a tisztított terméknek leválasztása után redu-45 kálószerekkel kezeljük, miáltal a ferrisó által oldatban tartott forrosórész kiválik. A ferroszulfátot kristályosítás útján, mint mellékterméket kapjuk. A csapadéktól elkülönített folyadék koncentrált ferroszul-50 fátoldat, amely kénsav hozzáadása után az üzembe közvetlenül visszavezethető. E regenerálás folytán a. kénsavat tekintélyes feleslegben alkalmazhatjuk a költségek lényeges emelkedése nélkül. 55 A vastalanított termék az oldatban lévő keverék maradékaitól kimosás útján könnyen megszabadítható. Ezzel szemben sósav kimosásánál (még akkor is, ha ferrcsótartalmú sósavat használtunk oldószer gyanánt), különösen a. megnedvesí- 60 tett felületeken, a keletkezett ferrisónak jelentős mértékű hidrolitos bomlása lép fel, amit még nagy savfeleslegekkel sem lehet megakadályozni, úgy hogy tiszta savval való többszöri mosás minden kö- 65 rülmények'-között szükséges, avégből, hogy elegendő tisztaságú terméket kapjunk. A. találmány szerinti eljárásnak ez is előnye, azonkívül igen előnyös az is, hogy az eljárásnál drága koncentrált sósav he- 70 lyett olcsó hígított kénsavat használhatunk és az eljárást fémedényekben, pl. ólommal bélelt tartányokban foganatosíthatjuk, szemben az ismeretes, katalitosan gyorsított sósavkezeléssel, amelynél ezen- 75 kívül a huiladéksav sem regenerálódik. Minthogy a kénsavas kezelés folytán a termékben lévő földalkalivegyületek, különösen a mész, nehezen oldódó vegyületekké alakulnának át, amelyek a tisztított 80 termékben bennmaradnának, ajánlatos, hogy a meszet és magnéziát tartalmazó ásványokat a vastalanítás előtt ez alkatrészektől lényegileg megszabadítsuk. Ez utóbbit a találmány értelmében a 85 megfelelően aprított nyersanyagnak vizes kénessavval való kezelése, pl. kéndioxidgáznak a vízzel feliszapolt anyagba való bevezetése útján foganatosítjuk, mimelleit ez a kezelés rendes vagy nagyobb, 90 kb. 5 atmoszféráig terjedő nyomáson és közönséges vagy kissé magasabb, kb. 70 C-ig terjedő hőmérsékleten történik. Az S02 bevezetését csak addig folytatjuk, amíg a gázalakú szénsavnak ekkor be- 95 következő fejlődése befejeződik, mire az ásványi port az oldattól, amely a mész és magnéziavegyiileteket biszulfitek alakjában oldatban tartja, elkülönítjük. Ezen előtisztítás útján az alkalioxidok is leg- 10 nagyobbrészt eltávolítódnak. Az itt számításba jövő ásványoknak a, fent megadott munkafeltételek mellett való kezelésénél említésre méltó vastalanítást nem érünk el. azonban erre e kezelésnél nem is io törekszünk. Ha a tisztítandó ásványok tisztátalanság" gyanánt lényeges mennyiségben csak vasvegyületeket tartalmaznak, akkor ez az előtisztítás természetesen elmaradhat. 11 Másrészt pl. az agyag, amelyet a. leírt módon a legerősebb olvasztó anyagoktól — mész, magnézia és alkalioxidok — lényegileg megszabadítottunk, vastalanítás nélkül is alkalmazható gyengébb minőségű lí samottmasszák előállítására. A leírt ké-
