105546. lajstromszámú szabadalom • Tájoló

Megjelent 1933. évi március hó 16-;'t n . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105546. SZÁM. — VlI/a. OSZTÁLY. Tájoló. Allgemeine Elektricitats-Gesellschaft cég- Berlin. A bejelentés napja 1930. évi augusztus hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi augusztus hó 16-ika. A találmány tájoló, mely egyebek kö­zött elsősorban léghajózásii célokra való. A léghajózási célokra eddig használt mágneses tájolóknak több hátránya volt. 5 A nagy gyorsulási nyomás a tű felfüg­gesztésére használt követ kellemetlenül veszi igénybe, a csillapításhoz használt folyadék befagyhat. Egyébként az ugyan­úgy, mint minden más mechanikai mérő-10 műszernél is fellépő viszonylagosan nagy tehetetlenség nem engedi, hogy a szállöké­sek következtében fellépő és rövid ideig tartó menetirányeltéréseket felismerjük. Ezzel szemben a jelen találmány értei* 15 móben az irányváltozás jelzésére a katód­sugarak mágneses eltéríthetőségét hasz­náljuk fel. A katódsugaras tájoló kiküszö­böli az összes fenti hátrányokat, súrlódása és tehetetlensége természetszerűleg nincs, 20 csillapító folyadékra szükség nincs. Ezen­kívül kényelmes módon, mint távtájoló is szerkeszthető, úgy hogy a vezetőtől távol a repülőgép oly pontján állítható fel, amelyen a motortól származó mágneses 25 zavaró hatások elenyészően kicsinyek. A katódsugárnak homogén mágneses mezőben való (a) eltérítésére a következő megközelítő viszony érvényes IjH 30 a = 0.149 y y ahol pO az elektronsugár hossza cm-ben, (H) a mágneses mezőer ősiség Gaussban és (V) az elektronokat gyorsító feszültség 35 Voltban. E viszonyból adódik, hogy a föld mág­neses mezeje, melynek vízszintes összete­vője körülbelül 0,187 Gauss, megfelelően csekély, pl. 150 voltnyi voltsebességű ka­tódsugarat gyakorlatilag még számba- 40 jövő, pl. 30 om sugárbossz mellett még .körülbelül 2 cm-rel térít el. A következőkben leírandó foganatosí­tási alak, amelynél a katódsugár függő­leges irányú, különösen előnyös, mint- 45 hogy az irányjelzés normális szélrózsán fogható fel. Ez azonban nem okvetlen szükséges, mert a katódsugaras tájoló fent kifejtett előnyei a katódsugaraknak a földmezőhöz képest való orientációjától 50 függetlenek. Az 1. ábra a tájoló működfelét érzékel­teti. (N) és (O) a föld felületén mért északi és keleti irányt jelöli. (H) a mág­neses földmező iránya, amelynek függőié- 55 ges és vízisziinteis komponensei (Hv) és (Hh). A csövet, amelyet a 2. ábrában még egyszer, külön is feltüntetünk és amely ugyanúgy szerkesztendő, mint egy Braun­féle cső, de térítőlapok nélkül, (R—R) ten- 60 gelyével függőleges irányba állítjuk be. Hogy a kitérés irányát megállapíthas­suk, tudvalevőleg a sugárzási irányon ós a mezőnek rá merőleges komlponeinsén sí­kot kell átfektetni, amelyet az 1. ábrában. 65 árnyékolt'an jelölünk. A kitérés e síkra merőlegesen történik, tehát az (A)-val jelzett irányban. Ha repülőgép törzsének tengelyét a (Hh) vízszintes komponens irányában fekve képzeljük, a repülőgép 70 tehát észak felé repül, úgy az (R) pont­ból kiinduló katódsugár a fluoreszkáló ernyő (N) pontjára mutat. Megfelelőleg a tiszta északi iránytól jobbra való eltérés esetén a fluoreszkáló folt az (r) irányban 75

Next

/
Thumbnails
Contents