105545. lajstromszámú szabadalom • Megosztott sodrott vezető elektromos gépek rúdtekercselése számára

31egr.jelent 1933. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI RfRrtSÁA SZABADALMI LEÍRÁS 105545. SZÁM. — Vir/g. OSZTÁLY. Megosztott sodrott vezető elektromos gépek rúdtekercselése számára. Allgemeine Elektricitats-Gesellschaft cég Berlin. A bejelentés napja 1930. évi augusztus hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi augusztus hó 13-ika. Váltakozó áramú gépek vezetőinek szokásos megosztása, és elcsavarása azon tapasztalaton alapszik, hogy a horonyharántmező a vezető különböző magasságú 5 pontjaim különböző EME-ket gerjaazt. A horonyharántmező a horony aljától a horony felületéig megközelítőleg arányosan emelkedik. A (Q) vörösrézkeresztmetszet (1. ábra) magassága mentém az (ON) 10 egyenes ábrázolhatná a horonyharántmező sűrűségének növekedését. E megfontolások alapján rúdtekercselóseknél a részvezetők helyzetváltoztatásit rúdtekereseiésnél a hatásos vas (Li) hosz-15 sza meni én végezték (2. ábra). A tekercsnek e szakaszát a következőkben „a ható vasba ágyazott rúdrész"-niek nevezzük. Az egymáshoz képest elcsavart (1, 2, 3, 4, 5, 6) részvezetők a ábra szerint, a horuyon 20 kivid forrasztással párhuzamosan kapcsoltak és az úgynevezett múrudaka^ alkotják. A vezetők el csavarását szerkezetileg különféle módon oldották meg. A két leg-25 használatosabb nódszer közül az, egyik azon alapszik, l.ogy minden egyes rézvezető a haitóvas egyik homlokvégétől a másikig lépcsőzetesen egymásután a horony minden magassági helyzetét elfog-30 lalja. A rajzon egyszerűség kedvéért ki-KŐrálajr ezt a megoldást ábrázoltuk A Jfg Ojlásik módszer azon alapszik, hogy a részffi-Sezetők a horonyban elfoglalt helyzeüi'/.itet csavarmenethez hasonlóan folytatóla• 35 gosan változtatják. Folytatólagos tekercselesnél is a horonyharántmező egyenlőtlen hatását a vezetőknek a tekercsíejben eszközölt elcsavarásával kompenzálták úgy, hogy az egyik horonyban lévő tekercsszakasziok a 40 másik tekercsoldalhoz tartozó horonyban levőkkel szemben kiegyenlítődtek. Továbbá hasonló célból vezetőanyagként sodrott zsinórt alkalmaztak, amelynek drótjait végeiken összeforasztották. Vé- 45 giit ismeretes az is, hogy nagy keresztmetszetű rúdtekercselések homlokkengyeleit felosztjuk és keresztezzük, hogy bennük az örvényáramokat elhárítsuk. A találmány azon felismerésből indul 50 ki, hogy a fentemlített szempontok alapján, különösen rúdtekercseléseknél vagy általában nagy vezetőkeresztmetszetű tekercseknél az EME-k tökéletes kiegyenlítését még nem érték el, mert a homlok- 55 oldaliszórási mező különösen érintőleges összetevőben fejti ki hatását, melynek azok az (La) hosszanti szakaszok vanak kitéve, amelyek közvetlenül a tekercsnek a horonyból való homlokoldali kilépési 60 helyein a horonyba ágyazott tekercsrészekhez csatlakoznak. A homlokoldali szórási mező ez, érintőleges összetevőjének, hatása a horonyharántmezőjéhez, hasonló és ezért ezt az alábbiakban „homloktér- 65 harántmező"-nek nevezzük. A homlokharántmező sűrűsége is növekszik, még pedig a horonyból kinyúló szabad rúd vég külső szélétől annak belső széle felé. De a növekedés kisebb mértékű, 70 mint a horonyharántmező növekedése. Ez abból következik, hogy a horonyharántmező légútja a horony szélessége, a homloktérharántmezőé pedig lényegében a két szomszédos rúd oldala közötti távol- 75 ság. Az 1. ábrán a homloktérharántmező