105472. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajtöltésű kábelek előállítására

— 286 — amelyeknek vezetőképessége az aktív ellenállásiolyadéiK vezetőképességéniéi lényegesen jobb, pl. higany. Elképzelhető az is, hogy az elektródákat deformálható 5 testből, pl. szivacsszerű képződményből vagy pedig porból vagy sörétszerű testekből áillítjnk össze. A söirétszerű testnek azonkívül még az az előnye, hogy a folyadékot bizonyos mértékben átengedi úgy, 10 hogy az jól hűthető. A folyadék áramoltatására természetes esése is hasznosítható, azonban célszerűen még pótberendezéseket, mint pl. rugóval vagy sajtolt levegővel működtetett du-15 gattyút is alkalmazhatunk. A folyadékot oly propellerszerű testtel is hajthatjuk, amelyeit motoir működtet. A folyadé'k áramlását azzal is megindíthatjuk, hogy a folyadék egy részét a lekapcsolandó 20 áraimmal táplált szerkezettel elgőzölögte tjük és így a tulajdonképeni aktív folyadékot fokozott nyomásnak vetjük alá. Ennek az elrendezésnek az az előnye, hogy az aktív folyadék gyorsulása an-25 H;i I nagyobb, minél nagyobb a lekapcsolandó áram. Az ellenállás fokozását akként vezéreljük, hogy az egész folyamat alatt nem érjük el az aktív folyadék villamos át-30 ütő mezőerősségét. Villamos szempontból különösen jól kihasznál^ készüléket kapunk, ha a villamos igénybevétel az egész folyamat alatt állandóan egyenlő értékben marad, vagyis hengeres ellenállás-35 testre vonatkoztatva, az esetben, ha a feszültség esése az elektródák mindenkori távolságával arányos. Az 1. ábrán (1) nyilak tetszőleges folyadéka ramot jelölnek, (2) és (3) a két 40 kapcsoló elektróda, amelyek a megszakítandó áramkörbe vannak bek/tpcsolva és amelyeknek (4) érintkező felülete az áramlás irányával lényegileg párhuzamos. Az elektródákat az (5) és (6) nyíl irányában 45 mozgatva, távolságukat növeljük úgy, hogy ennek megfelelően a szerkezet ellenállása is nő. A folyadék áramlása folytán az elektródák közötti aktív folyadék állandóan meg ájul. 50 A 2. ábra oly berendezést mutat, amelynél a (7) és a (8) elektródák hengeres (9) szigetelőcsőben tolódnak el. Az elektródákat az esetben az aktív folyadék maga tolja el, amely folyadék a (10) és (11) esö-55 veken át áramlik az elektródák közé. Különösen előnyösek a viszonyok a 3. ábrán feltüntetett elrendezésnél, amelynél a (12) folyadék a szitaszerűein kiképezett (13, 14) elktródákon át áramolhatik. A 4. ábrán az eljárás foganatosítására való be- 6 rendezést látunk. A (15) aktív folyadékot a (16) dugattyúval a helytálló, szitaszerűen kiképezett (17) elektródán nyomjuk át. A mozgatható (18) elektródát, amely a (19) szigetelő hengerben csúszik, a (15) 6 folyadék felfelé viszi. Az aktív (20) folyadéktömeg térfogatát az a folyadékmennyiség határozza meg, amely a (17) szita és a (18) dugattyú között van. Az 5. és 6. ábra két, a 4. ábra szerint ki- 7 képezett elrendezést mutat, amelyeknél különböző keresztmetszeteket kapcsoltunk sorba. A sorbakapcsolt megszakítási pontok a (23) és (24) elektródák, majd a (24, 25) elektródák és végül a (33, 34) kapcsoló- 7 részek között fekszenek. Az 5. ábra a kapcsolót zárt helyzetben szemlélteti. A (23, 25) elektródák érintik egymást; a (25) elektróda a (34) kapcsolórésszel vezető összeköttetésben van. Az 8 áramot a (24) elektródához vezetjük és a (±5) csúszókontaktussal vesszük le a (33) kapcsolórúdról, A (21) dugattyú a folyadékot, amelynek tükrét (22)-vel jelöltük, mindenekelőtt 8 gyorsítja, úgy hogy az már bizonyos sebességgel éri a (23) szitát. Ezek után a mozgatható (24) és (25) szitán áramlik át, amikor a igáz a (26) és (27) üregekben koinprimálódik. Ezután a mozgatható (24) 9 szita a (28) dugattyúval együtt felfelé mozdul. A folyadék gyorsulása folytán a (25) szita mindenekelőtt erősen hozzászorul a (21) szitához. Ez az állapot mindaddig" tart, míg a (28) dugattyú a (29) üt- 9 közöket éri (lásd a 6. ábrát). Ezután a (25) szita a (24) szitától elválik és egy új, (30) számjeggyel jelölt, lényegesen kisebb keresztmetszetű íolyadókitest létesül (kapcsolódik az áramkörbe), aniiáltal az ellenállás 1 növekedése megfelelően gyorsul. Bizonyos idő múlva a (31) dugattyú a (32) ütközőket éri, amikor máir osalk a (33) kapcsolórúd folytatja mozgását és eközben a (34) kapcsolórésztől elválik. l A 7. ábra a találmánynak deformálható elektródával kiképezett kivitelét mutatja. Az ábrában (35) fémedény, amelyhez a (36) nyomólégvezeték csatlakozik. A fémedényhez a (42) szigetelő falú edény csat- 1 lakozik, amelynek keresztmetszete lefelé csökken. (37) számjeggyel a szitaalakú, ez esetben helytálló elektródát jelöltük, amelyhez az áramkör csatlakozik; a deformálható, pl. higanyból álló, mozgat- 1 ható elektróda felületét (38) számjeggyel jelöltük. A higanytestből az áramot a (43) kontaktusnál vezetjük el. A (39) csap nyi-