105465. lajstromszámú szabadalom • Beszélő és mozgó reklámalak ismétlő hanglemezzel

— 3 — A csőszerűen kiképzett (26) foglalatot. (29) fűtőköpeny burkolja, mely célszerűen egy a (8) gőztérből leágazott és fel nem tüntetett vezeték útján gőzzel vagy más 5 alkalmas módon fűthető. A készülék működése a következő: Az (1) fojtótárcsa nyílását akkorára választjuk, hogy a (2) tápvezeték rendelkezésre álló túlnyomása mellett a (3) mérő-10 vezetékbe valamivel nagyobb folyadékmennyiség áramlik be, mint amennyi a (7) fojtótárcsán keresztül a (3) vezetékből azon túlnyomás mellett jut a forralóba, amely túlnyomást a (12) túlfolyó (13) 15 pereme és a (4) túlfolyó (30) pereme közötti (H) magasságkülönbség vízoszlopnyomása határoz meg. Ez a folyadéktúlmány a (30) peremen állandóan túlfolyik. Ily módon kis vízveszteség mellett el-20 érjük, hogy a (7) fojtótárcsán keresztül szigorúan állandó (H) vízoszlopnyomás hatása alatt szigorúan állandó folyadékmenynyiség jusson a íörralóba. Ha az (5) farralóban levő vizet a (18) 25 fűtőköpenyen hozzávezetett meleggel felforraljuk, akkor a (16) és (10) hengerek által határolt teret felszálló vízgőz tölti ki, mely a (10) hűtőköpennyel burkolt hűtő felső zónáiban fokozatosan cseppfolyóssá 80 válik. A csapadék a (16) és (10) hengerfelületeken a felszálló telített gőzök áramához viszonyítva ellenáramban folyik vissza a hűtőbe. Ez a visszafolyó csapadék csupán a hűtő felső hideg felületén lehet túlhűtött, 85 mielőtt azonban a forralóba visszafolynék, azt egyrészt a forralónak a (18) és (11) hőszigetelő rétegek alatti forró felülete, másrészt a felszálló vízgőzök melegítik és az a forrpontig hevülten érkezik vissza afor-40 ralóba, úgy hogy a visszafolyó kondenzátum elnyelt gázokat nem hozhat vissza magával. A forralóban kiűzött és a felszálló vízgőzzel távozó gázok tehát csupán á (21) 45 csatornák mentén találnak távozásra szabad utat, ahol is az esetleg még jelenlevő vízgőzök a legintenzívebb hűtőhatás alatt teljesen cseppfolyósodnak. A (21) csatornákon keresztül a (22) gáz-50 térbe űzött gázok feszültségét azon egyensúlyi állapot szabja meg, melynél a (25) kapillárison át távozó gázok mennyisége a forralóból kiűzött gázok mennyiségével egyenlő. Ez az egyensúlyi állapot annál 55 rövidebb idő alatt áll be, minél nagyobb a készülék fűtő- és hűtőfelülete annak gőz-, illetve gázteréhez visszonyítva. Mivel a (25) kapilláris csövön át lávozó gázok mennyisége a (22) gáztér és a környezet közötti túlnyomással arányos, nyil- 60 vánvaló, hogy a gáztérrel kapcsolt maiiométer a forralón áthaladó víz fajlagos gáz^ tartalmát méri, ha a leírt módon biztosítjuk a forralón áthaladó víz áramlásának állandóságát. 65 Könnyű belátni, hogy a leírt elrendezésnél a forralón az átáramló víz mennyisége az esetben is állandó, ha a készülék (22) gázterében uralkodó túlnyomás változó. 70 Ha ugyanis a forralóhoz meleget nem vezetnénk, tehát a (22) gáztérnek a környezethez viszonyított túlnyomása nem volna, ebben az esetben a forralóban levő víz nivóját a (12) túlfolyó (13) peremének 75 magassága az a—a nívóban határolná. Ha azonban a leírt forralási művelet következtében a (22) gáztórben gyülekező gázok nyomása a környezeti nyomást meghaladja, úgy a forraló nivója a túlnyomás- 80 nak megfelelő vízoszlop magasságkülönbségével az 1. ábra b—b nívójáig sülyed. Nyilvánvaló tehát, hogy a (7) fojtótárcsa belépő és kilépő oldalai között uralkodó (H) vízoszlopnyomás különbség ez esetben is 85 állandóan megmaradt, mert hiszen a forralóban hiányzó a—b vízoszlop ellennyomását a gáztérben uralkodó túlnyomás éppen fedezi. A vízben elnyelt gázok fajlagos mérő- 90 számát tehát a példaképen (1. ábra) a (22) gáztérrel közlekedő (31) csőhöz csatlakozó tetszőleges manométerrel indikálhatjuk. E manométeren a vízben elnyelt gázok menynyisége arányos skálán jelentkezik, ha a 95 manométer kitérése a (22) gáztér túlnyomásával arányos. A kapilláris furatban lecsapódó nedvesség okozta eldugulás ellen véd a (29) fűtőköpeny, melynek segélyével a kapillárison 100 áthaladó gázok temperaturáját a harmatpont fölé emeljük. A kapilláris cső e fűtését célszerűen úgy rendezhetjük be, hogy a kapilláris cső temperaturája üzemközben szigorúan állandó 105 maradjon, ami által egyszersmind a kapilláris cső gáz-átszármaztatási együtthatóját a környezeti hőfok ingadozásaival szemben is függetlenítettük. A kapilláris cső hőfokának ezen állandósítását példaképen egy lia atmoszferikus nyomás alatt álló forralóban termelt vízgőzárammal is elérhetjük. Az absorbeált gázmennyiségek kiválasztását a 4. ábra szerinti szerkezettel úgy is elősegíthetjük, hogy a mérendő vizet szi- 115 gorúan állandó túlnyomással (32) fúvókával porlasztott állapotban löveljük a forraló forró (38) falára.