105451. lajstromszámú szabadalom • Eljárás út és padlóburkoló anyag előállítására és felhasználására

—• 2 — járásnál normális hőmérsékleten, egyébként melegítve, a liígfolyós állapotba hozott útikátránnyal jól átkeverjük, majd a hátralékos hcmokmennyiséggel elegyített 5 megfelelő hőmérsékletű kőliszttel átkeverjük és az így kapott egyenletesen kátránnyal bevont (feketére festett) anyag folytonos keverése közben, reászitáljuk a trinidad port. A szitálás meggátolja a eso-10 mósodást és elősegíti a tökéletes átkeverést. A végterméket keverés után azonnal kiterítjük az eleve elkészített alapra, lehengereljük, vagy döngöljük és a burkolatot már néhány óra múlva átadhatjuk a 15 forgalomnak. Ilyen módon útburkolatokat, sőt járdaburkolatokat is jó eredménnyel készíthetünk egyszerű zúzottkőlapra is, holott eddig aszfaltjárdaburkolatcklat csak jelenié-20 k-enyen drágább beton alapra készítettek. Amennyiben a felhasznált aszfaltos anyag nem trinidad aszílalt, hanem oly anyag, melynek olvadáspontja megfelel a készítendő burkolatnak, minden puhító-25 szer nélkül is, tehát nem oly kemény, hogy fluxolni kellene, viszont alacsony hőmérsékleten törhető és őrölhető, akkor az aszfalt őrlésénél, melyet nyáron hűvös helyen végzünk, az aszfalt vagy bit-umen-30 bez jelentékeny mennyiségű kőlisztet adunk, hogy az aránylag könnyen puhuló, ragadós anyag összetapadás veszélye nélkül tárolhiató legyen. Az ásványi anyagokat a felhasznált aszfalt, illetve bitumen 35 olvadási pontjánál magasabb hőfokra hozzuk és így szitáljuk hozzá állandó keverés mellett a kőliszttel kevert bitumen, illetve aszfaltport, majd a nyert végterméket azonnal bedolgozzuk. Magas nyári hőmér-40 sékleten az ásványi adalékok melegítése esetleg el is maradhat. A most leírt eljárás mellett, egyéb, már a törzsszabadalomban kifejtett előnyökön kívül, az aszfaltok előnyösebben dolgoz^ 45 hatók fel, már azért is, mivel azok alacsonyabb hőmérsékleteken párolgó olajai, melyek több órán át tartó főzés következtében elillannának és ezzel az ellenállást és rugalmasságot csökkentenék, az aszfalt-50 ban teljes mennyiségben bennmaradnak. Ez eljárással kis munkák is nagyobb berendezés nélkül olcsón és könnyen végezhetők. Elkészíthetők ezen eljárással az összes ma használatos aszfaltburkolatraj-55 fák, de készíthető olyan burkolat is, mely magában foglalj <1 cl komprimé kiöntőaszfalt és homokaszfalt legelőnyösebb tulajdonságait. Tömör, rugialmas, zajtalan, érdes, olcsó és hosszú élettartamú nagy felületek készíthetők el aránylag rövid idő 60 alatt. A tömörített (komprimé) aszfalt rugalmasságát u. i. az adja meg, hogy az alkotó bitumennel itatott mészkőtörmelék, illetve liszt egyes részecskéi nincsenek 65 egybeforrva, hanem csak szorosan összedöngölve és végleges tömörítésük a iorgalom által is csak .abban van, hogy e részecskék lehető legszorosabban egymás mellé kerülnek, de nem képeznek egyet. 70 A ki öntő aszfalt tömörségét ciZ ci1

dja meg, hogy az ásványi anyiag hézagait kitöltő mennyiségnél több bitumen van benne, érdességét pedig a kőzuzalék és homok adja. Végül a hengerelt aszfalt olcsóságát 75 és gyors készítését a mechanizálhatósá g adja meg. Egy ilyen aszfaltburkolat példaképeni elkészítési módja, következő: Megállapítjuk valamely kiöntő aszfalthoz szükséges 80 anyagnak az összetételét, pl. 43% 2—5 mm-es bazialtzuzalék 47% mészkőliszí ós 10% mexikói bitumen 55—60 C° olvadásponttá]. 20% mészkőlisztet a 10% mexikói bitumennel összeőiiiink. A bazaltzuzalékot 85 és a hátralékos mészkőilisztet mintegy 120°-ra melegítjük s folytonos keverés közben hozzászitáljuk a bitumenmészkőliszt keveréket. A kapott szürkeszínű, kézzel szárazon gyúrható anyagot, melynek 90 még nincsen nagy tapadóképessége, azonnal kiterítjük ós erőteljesen lehengereljük. Kihűlés után, esetleg bizonyos forgalom utáni idő múlva, megvizsgálva a burkolatból kivágott darabot, azt találjuk, hogy 95 nagy szilárdsága mellett, a mészkőliszt szemeeskék nincsenek a bitumennel egybeforrva, hanem nagyító alatt azok különkülön láthatók. A találmány szerinti eljárással készült 100 útburkolatok szerkezeti felépítése, (konstrukciója) bizonyos tekintetben eltér az eddig használatos eljárásokkal készült aszfaltburkolatokétól. Ma általánosan elfogadott nézet, hogy a hézagmentes finom 105 ásványi anyagokból készült aszfaltburkolatok állékonyságát (Standfestigkeit) az adja meg, hogy az összes ásványi anyagszemecskék vékony asztfaltréteggel vannak bevonva, melynek ragasztóképességét 110 nagymértékben növeli, hogy ez aszfaltréteg igen vékony és amellett a keverék tökéletes tömörítése esetén, az ásványi anyagok hézagait az aszfalt éppen kitölti. Ha tehát az aszfaltmennyiséget osu- 115 pán a keverék 1%-ával csökkentjük, akkor a ragasztóképesség csökkenésével a burkolat morzsolódik. Ha viszont az aszfalt-