105364. lajstromszámú szabadalom • Forgó hengeralakú gerjesztőmágneses a mágnestest homlokoldalai fölött harántirányban folytatodó tekercshornyokkal ellátott elektromos gépekhez

Megjelent 1ÍJ33. évi március lió 212-én. MAGYAR KIRiLYI ^HmK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105364. SZÁM. VII/g. OSZTÁLY. Forgó hengeralakú gerjesztőmágnes a mágnestest homlokoldalai fölött harántirányban folytatódó tekercshornyokkal ellátott elektromos gépekhez. Alig-emeine Elektricitáts Gesellísehaft cég- Berlin. Pótszabadalom a 103227. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1930. évi október hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi szeptember hó 26-ika. A törzsszabadalom tárgya forgó, hen­geralakú gerjesztőmágnes elektromos gé­pekhez, amelynek tengelyirányú tekercs­hornyai a mágnestest homlokoldalai fe-5 lett harántirányban folytatódnak. Hogy az ily gerjesztőmágnesek tengelykarimái­nak felerősítésénél fellépő eddigi nehéz­ségeket kiküszöböljük, a törzsszabadalom értelmében a homlokhornyok záró darab-0 iáit úgy képeztük ki, hogy azok a homlok­hornyok között található fogakat átfedik. Ezáltal a karima csavarjainak szilárd csavaros kapcsolatát érjük el. Hogy a rótortest és a záródarabok kö-5 zött az összetartást biztosítsuk, a hom­lokoldalú fogak fejeit és a záródarabok iábléceit, pl. fecskefarkalakú alámetszé­sekkel látjuk el. A két részt bevezetett ékek feszítik egymáshoz. 0 A törzisszabadalomban gondoskodás történt arról, hogy a homlokhornyokban lévő tekercset a feszítőékek ellenfalául használjuk. E megerősítés nem bizonyult célszerűnek, mert a tekercs szigetelése a, 5 nyomás következtében az idők folyamán mind jobban és jobban utána enged és a mechanikus összeillesztés lazulása áll elő. A részek szilárd összetartását mégis min­denesetre meg kell tartani. 0 Hogy ezt elérjük, a találmány értelmé­ben az ékek vagy velük egyenértékű esz­közök számára az ellenfalat nem tekercs­részek, hanem a homlokoldal fogakon levő felfekvő felületei alkotják, amelyek a > mágnestestet és a záródarabot egymáshoz feszítik. A felfekvő felületeket a fogolda­lakba dolgozhatjuk be! és azok a rótor tengelyéhez merőlegesen vagy ferdén fut­hatnak. A feszítés számára való ékeket szélesebbre méretezzük, mint a homlok- 40 oldali hornyokat és azokat a homlokhor­nyok bővített nyílásaiban ágyazzuk. Az ékek ellen falait azonban a fogfejek hom­lokoldali végfelületei is alkothatják. A mellékelt rajz mindét foganatosítási 45 alakot szemlélteti. Ezeknek a törzsszaba­dalom szerint <XZ cl berendezés az alapja, amelynél nem mágneses anyagból való közbenső gyűrűt alkalmazunk, oly célból, hogy az a tengelyt a mágnestest homlok- 50 oldalaitól elválassza és a szórást csök­kentse. A hivatkozási jelek a törzsszaba­dalom jeleivel egyeznek és pedig: (1) a mágnestestet, (2) a hornyokba ágyazott tekercset, 55 (3) a homlokhornyok záródarabjait, (4) ezek lábléceit, (8) a homlokoldali fogfejeket, (9) a tengelykarimát, (10) ennek megerősítő csavarját, 60 (12) a tengelyirányú horonyzáróékeket, (13) ezek betéteit és (14) a nem mágneses anyagból való közbenső gyűrűt jelentik. Az 1. ábra kétpólusos gerjesztőmágnes 65 mindkét homlokvégét szemlélteti, amely­nél a találmány értelmében a feszítőékek! számára való ellenfalat felfekvő felületek képezik, amelyek a homlokoldali fogfejek falazatain lévő kivágások által keletkez- 70 tek. Ezzel szemben a 2. és 3. ábrák oly fo­ganatosítási alakokat szemléltetnek, ame­lyeknél a fogak végfelületei szerepelnek ellenfal gyanánt. Az 1. ábrán a rótor két végét a kerületi 75 irányban 90 fokkal elforgatva szemléltet-

Next

/
Thumbnails
Contents