105338. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vitorlaszabályozószerkezet szélmotorokhoz

Megjelent 1933. évi március lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105338. SZÁM. — Vd/3. OSZTÁLY. Önműködő vitorlaszabályozószerkezet szélmotorokhoz. Simon János kereskedőseg-éd Szeged. Pótszabadalom a 102654. sz. törzsszabadalomhoz. 4 pótszabadalom bejelentésének napja 1931. évi március hó 12-ike. A 102654. sz. törzsszabadalomban oly szélmotor van védve, mely különös kiképzés© mellett önműködően áll a szél irányába. Jelen találmány szerint az ilyen szélmotor 5 még azzal van tökéletesítve, hogy a szélvitorlák nem merev felületek, hanem változtatható vitorlavászonfelületek éppúgy, mint a vitorláshajóknál. A találmány szerint már most e vitorlafelületeket akár 0 mechanikai úton a szélmotor közbekapcsolásával, akár pedig kézzel, kívülről működtethető zsinórvezetékkel olymódon befolyásolhatjuk, hogy a szél erejének vagy a kívánt teljesítménynek megfelelően a 5 vitorlákat egészen bevonhatjuk vagy kifeszíthetjük; ennek megfelelően a vitorlavászon a vitorlakereteken elcsúsztatható módon van felhelyezve s az elcsúsztatás céljára a vitorlatengelyen, jobbról és bal-0 ról elrendezett motollák vannak, melyek a vitorlafeszítő rúdhoz szolgáló zsinórt felváltva feltekercselik. Ezt azzal érjük el, hogy a motollák a vitorlatengelyen elrendezett s változtathatóan beiktatható ten-5 gely,kapcsolással állnak összeköttetésben aszerint, hogy a vitorlafelületek teljesen kifeszítve vagy bevonva vannak. A csatolt rajzban a találmány tárgyának csupán példakénti megoldása van fel-0 tüntetve és pedig oldalnézetben s helyszűke miatt esupán az alsó félkörben működő vitorlákkal. A törzsszabadalomból ismeretes módon a szélmotor (4) vitorlatengelye az (1) ke-5 rekeken körben fordítható (2, 3) állványzaton van elrendezve s az (5) mozgó vázkeretek között elrendezett (6) vitorlák forgásenergiáját, a (4) munkatengelyről, a (7,8) kúpkerékpár és függőleges (9) tranzmissziótengely, továbbá a (10, 11) kúp- 40 kerékpár útján, a (12) közlő tengelyen levő (14) szíjkerékre visszük át, honnan az erő bármi célra elvezethető. A találmány szerint már most a vitorlák (6) kereteiken függöny módjára elhúz- 45 ható vitorlavászonból állanak, melyek az eltolásra berendezett, szabad végükön a rugalmas (15) anyagból készített feszítőrudakhoz vannak erősítve. Ez utóbbiak viszont, a (18) zsinórvezeték útján, a (4) 50 vitorlatengelyen jobb- és baloldalt elrendezett (19) motollákhoz szolgálnak, melyek az alábbiakban kifejtendő működés szerint, a vezetékzsinórt felváltva feltekereselik vagy legömbölyít ják s így a vitorla- 55 felületeket kifeszítik vagy bevonják. A motollák e célból (23) fúrással vannak ellátva, melyekbe a vitorlatengelyen (21) súly hatása alatt felfüggesztett (20) kengyel kiálló (22) csapjai felváltva be- 6q akadnak .aszerint, hogy a (20) kengyelt jobbra vagy balra toljuk el. A (4) tengelyen ugyanis a (24) tekercsrugó van felerősítve, mely az eltolható (26) rugótányérnak fekszik s az a tendenciája, hogy a bal- 55 oldali (22) csapot a baloldali (19) motolla (23) nyílásába csappantsa, amikor is a motolla meg lévén fogva, a felgombolyítá.s megtörténik s az alsó (6) vitorlák (15) íeszítőrúdjai a vitorlákat a feltüntetett, 70 kifeszített helyzetbe hozzák. Ennek ellenkezőjét érhetjük el akkor, ha a (4) tengelyen alkalmazott horonyban elcsúsztathatóan elrendezett (25) kapcsolópálcát a (28) görgőn keresztül vezetett (29) feszítőzsi- 75 nórral a tengelyből kihúzni igyekszünk. Ekkor ugyanis a (25) pálcára erősített (27) orr a (26) rugótányért elhúzza s így a (20)