105290. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egészen vagy részben mikroporózus kaucsukból vagy tárgyak összeköttetéseinek létesítésére egymással vagy más anyagokból álló tárgyakkal

— 318 ~~ lan hosszú idővel később is. Elég ilyenkor az egyesítendő részeket az előkezelt, il­letve megolvasztott helyeken meglágyulási pontjuk fölé felhevíteni és a részeket ab-5 ban a relatív helyzetben, melyet egymás­sal az összeragasztás után el kell foglal­niok, a megolvasztott helyeiket egymás felé fordítva, enyhe nyomással összesaj­tolni és ezután lehűlni hagyni. Ha az 10 egyesítendő darabok, vagy legalább azok egyike aránylag vékony, eljárhatunk úgy is, hogy azokat megolvasztott he­lyeikkel egymáshoz illesztve hideg álla­potban nyomjuk össze és csak azután me-15 legíitjük fel. Az a lehetőség, hogy az egyes részeket hosszabb idővel az előkezelés után egyesíthetjük, különösen akkor ér­tékes, ha az egyes darabokat nem lehet az előállítás helyén egymással összekötni, 20 vagy ha nagy összeállított darabok szál­lítása nehézségekkel jár. Ha pl. vékony lemezeket, pl. szűrőlemezeket, felületi ki­terjedésük irányában kívánunk egymás­sal öisíszeerősíteni, úgy nem célszerű, ha 25 azokat az egymással érintkező kiis kiter­jedésű felületükön kötjük csak össze, ha­nem ajánlatos a varratot előnyösen ugyancsak miikroporózais kaucsukból álló léccel befedni. A találmánynak ezt a ío-30 ganatosítási módját a mellékelt rajz ábrái tüntetik fel, ahol is az 1. ábra harántmetszete, , a 2. ábra pediig felülnézete két ily módon összeillesztett kaucsukdarabnak, a 35 3. ábra pedig a két, előzetesen kezelt kaucsuklemezt az összeragasztás előtt ábrázolja. Az ábrákon azokat a helyeket, melye­ken a kaucsukot előzetes hőkezeléssel ra-40 gacsos állapotba visszük át, ferde vonal­kázással jeleztük. Célszerűen úgy járunk el, hogy az (A) lemezeket azokon a he­lyeken, ahol azok a (B) léccel érintke­zésbe fognak kerülni ([C] a 3. ábrán) és 45 magát a lécet azon a felületén, amelyen a lemezek és a léc egymással összeerősí­tendők lesznek, a hőkezelésnek vetjük alá. Ezután a lemezeket úgy helyezzük egymás mellé, hogy az előzetesen hevített 50 helyek egymással érintkezzenek, a lécet pedig oly módon helyezzük el, hogy an­nak előhevített felülete a lemezek előhe­vített helyeit fedje be és ezután fogana­tosítjuk a már ismertetett módon a dara-55 bok egyesítését. Ezt a munkamódot külö­nös előnnyel alkalmazhatjuk akkor, ha megsérült mikroporózus szűrők kijavítá­sáról van szó. Mint kísérleteink mutatták, a mikropo­rózus kaucsuk meglágyulási hőmérséklete 60 annál magasabb, minél nagyobb annak kéntartalma. Ennek következtében az ösz­szeköttetési helyeket annál magasabb hő­mérsékleteknek tehetjük ki, minél kén­dúsabb a kaucsuk, vagy pedig lécekkel 65 való összeköttetéseknél, minél magasabb a lécek kéntartalma. Nagy kéntartalmú lécek alkalmazásával kisebb kéntartalmú darabokat is összeilleszthetünk úgy, hogy az összeköttetési helyek magas hőmérsék- 70 leteket is kibírjanak. Ennek annyiban van jelentősége, hogy az egymással ösz­szekötendő darabok kéntartalmát gyak­ran nem választhatjuk túlságosan nagyra, mert a kéntartalom emelkedésével fokozó- 75 dik az anyag merevsége is. Az összeköttetési helyeknek a hőmér­sékletekkel szembeni ellenállóképessége különösen mikroporózus szűrőknél fon­tos, mert ettől függ, hogy a szűrőket mi- 80 lyen forró folyadékok megszűrésére hasz­nálhatjuk fel. A kéntartalom befolyását erre a tulajdonságra az alábbi táblázat mutatja: 25%-ként tartalmazó szűrőlemezek, ame- §5 lyeket különböző kéntartalmú ragasztó­lécekkel illesztettünk össze, 5%-os foszfor­savoldat szűrésére a ragasztóléc 20% kéntartalma mellett 60°-ig « « 2ö% ( < « 70° « 90 « « 30°/o « « 80° « « « 35% « « 95° « « « 40% « « 100° « voltak használhatók. Ezek a számok a viszonyokról csak minőségileg adnak fel- 95 világosítást és nem általános érvényessé­gűek, mert a talált értékek nagy mérték­ben függnek a mikroporózus kaucsuk mineműségétől, különösen porozításától, pórusnagyságától és attól az előzetes ke- io< zeléstől, melyen az az előállítás közben keresztülment. Az eljárás alkalimazhatóisága egyálta­lán nem szorítkozik mikroporózus kau­'csukdaraboknak egymással való egyesi- ioi tésére, hanem felhasználhatjuk azt mikro­porózus kaucsuknak a legkülönbözőbb anyagokkal, így pl. fémmel, fával, üveg­gel, betonnal, tömör kaucsukkal, parafá­val és más egyebekkel való összeköté- m sére is. Igen szilárd tapadás elérése céljából ele­gendő, ha a mikroporózus kaucsuk ismer­tetett módon megolvasztott felületeit a meglágyulási hőmérséklet fölé való fel- Ili hevítés közben a vele egyesítendő tárgyra

Next

/
Thumbnails
Contents