105276. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzólámpák vagy effélék előállítására
a találmány szerinti eljárással kapha- . tűnik, közelebbről a rajz kapósán fogjuk elmagyarázni. Az 1. és a 2. ábrán (b) egy tartóhuzal, 5 (a) pedig a rajta (d) fül segélyével megerősített izzótest. Ezeken az ábrákon a inrl-óhuzal szokásos alakját tüntettük fel. Ezzel a kivitellel állítjuk szembe a 3. és; a 4. ábrán látható kivitelt, amelynél a tartó-10 huzalnak a találmányunk szerinti alakja van. Az 5., 6. és 7. ábrán a találmány szerinti berendezés foganatosítási példája látható, még pedig az 5. ábra a berendezés rész-15 ben metszett elölnézete, a 6. ábra annak alulnézete, a, 7. ábra. pedig a berendezés oldalnézete. A 8. ábra olyan száltartóállvány.t mutat, amilyent az 5., 6. és 7. ábrán látható 20 berendezésben lehet megmunkálni. Ez az ábra a találmány szerinti megmunkálás végtermékét mutatja. Az 1. és a 2. ábrán az izzótestet (a) jelöli. Mindenekelőtt megjegyezzük azt, 25 hogy az izzótestet a tartóhuzalokra úgy illesztjük, hogy az izzótest mindenkar azon füloldalhoz való felfekvésire hajlamos, mely a tartóhuzalokat hordó üvegrudaeska felé van fordítva. 30 A 2. ábrán ez látható, miután ezen az ábrám nyíl jelzi azt az irányt, amelybe az izzótestef húzzuk. Az 1. és a 2. ábrából látni továbbá azt is, hogy, ha a lámpát aljzatos végével lefelé rendezzük el, mely 35 irányt az 1. ábrán nyíl jelzi, az izzótestnak a. i(d) hurokkal két (P) és (Q) érintkezési pontja közös. Az izzótestnek, pl. izzócsavarnak a (P) és a (Q) pontok között levő része ennélfogva a hurok csavar-40 menetién át rövidre záródik. Ezt kell megakadályozni. A 3. és a 4. ábrából minden további nélkül nyilvánvaló, mindenkor feltételezve azt, hogy az izzótest a behelyezés alkalmával egy meghatározott 45 irányban húzásnak van alávetve, hogy, ha az 1. ós a 2. ábrán látható tartóhuzal egyenes (b) részét úgy változtatjuk, hogy ez a irész az alakváltozás után két (b') és (b") egyenes részből áll, mely egyenes 50 részeiket az erősen görbülő (b'") rész köti össze, az izzótest a lámpa összes tartásai esetében a (d') hurokkal csak egy pontban, pl. az ábrán (P') betűvel jelzett pontban, illetve a szakadozott vonalakkal megadott 55 tartás esetében a (P") pontban fog érintkezni, úgy hogy az izzótest egyetlen része sem fog többé rövidre záródhatni. Az 1. és 2. ábrából tehát kitűnik, hogy az izzólámpának azon esetben, ha az izzótest a hurkon a szakadozott vonallal jel- fj aett tartásban fekszik fel, hosszabb élettartama lesz, mint azon esetben, ha az izzótest a teljes vonalakkal jelzett helyzetet foglalja el. A 3. iés 4. ábra szerinti kivitel esetésben az élettartami az izzótest mindkét tartá- 6 sánál azonos. Az 5. ábra. az (1) állványból és a (2) betétdarabból álló feltétet mutatja, melynek profilos (2A) részében olyan száitartóállvány rendezhető el, amilyent a 8. 7 ábra mutat. A feltét külön (2) betétdarabjániak kiálló (2B) szegélye van, melyein a még át nem hajlított tartóhuzalok egyenes (b) darabjai fekszenek fel. Ezután a (3, 4) és 7i (5) medencék, melyek egy (7) testtel (8) csuklópontoknál vannak összekötve, lesülyednek, mely mozgás közben a medencéket egy (6) rész tartja nyitva, melynek (16) vége kúpalakú. A betét szegélyével 81 való együttműködés révén ekkor a tartóhuzalok egyenes (b) részén a törést léte- : sítjük. A (24) vezetékben mozgathatóan elrendezett (7) testet a. (6) rész hajtja, mely alternatív mozgást nyer, miután két 8! (9) és (10) vállrésze van. A (9) vállrész a (7) test (25) vállrészen fekszik fel és en- • nélfogva a (7) testeit lenyomihatja. A (10) vállrész viszont a (11) anyára fejthet ki nyomást, mely egyúttal a (7) test fedője, 9( úgy hogy a (10) vállrész révén a (6) rész a (7) testet megemelheti. A (6) résznek bizonyos üresjárata van, melynek lioszszát az 5. ábrán (s) jelöli. Ha a medencék hajlító hatásukat kifejtették, az előre és 9E hátra járó (6) rész ezen az üresjáraton át a (7) test furatába visszamozoghat, anélkül, hogy a testet magával vinné. Ezenkívül megakadályozzuk még azt, hogy a (7) testet a (18) dugattyúrudak maguk- k; kai vigyék, mely dugattyúrudak (19) rugó behatására a test külső felületére fejtenek ki nyomást és olyan súrlódást idéznek elő, hogy a (7) test a (6) rész felfelémozgása alkalmával az (s) útdarab IC hosszán nem vitetik tova. Miután a (6) rész az ismertetett módon a (7) test furatába visszahúzódik, a (3, 4) és (5) medencék (az (5) medence az ábrán nem látható) alkalmat találnak arra, 11 hogy a medencéket körülfeszítő (26) rugó behatására záródjanak. Ekkor a teljes, a (7) testből és a (3, 4) és (5) medencékből álló tövist a feltétről vissmhúzhatjuk. anélkül, hogy a füleket, melyek a meden- 11 eék (27, 28) vájataiban fekszenek, a tartó-
