105273. lajstromszámú szabadalom • Eljárás könnyebben olvadó fémből való testnek benső összekötetésére, nehezebben olvadó fémből való testtel

Megjelent 1933. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105273. SZÁM. - XVJ/g. OSZTÁLY. Eljárás könnyebben olvadó fémből való testnek benső összeköttetésére, nehezebben. olvadó fémből való testtel. Matthews Edward Franci s mérnök Middlesex. A bejelentés napja 1931. évi augusztus hó 13 ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi szeptember hó 1-je. Kézötvözetből készült csapágycsészének a csészét merevítő vas- vagy acélköpenynyel való szoros összeerősítése már ismeretes. Régebben a két testnek összeforrasz-5 tását javasolták; ily módon azonban az egész összeköttendő felületre kiterjedő, tökéletes forrasztóréteget nem sikerült elérni. Ez okból ahoz a segédeszközhöz folyamodtak, hogy a merevítő vas- vagy 0 acélköpenyt szitaszerűen képezték ki. A köpeny szilárdsága ezzel annyira csökkent, hogy előállításához ötvözött acélokat kellett használni, minek következtében az eljárás elvesztette gazdaságossá-5 gát. Ép oly kevéssé volt gazdaságos az az eljárás, amelynél a vörösöntvényt vagy a bronzot túlhevítették, majd a túlhevített fémet az acélköpenybe beöntötték. Csak némiképen tartós kötés létesítésére 0 kb. négyszer annyi fémet kellett túlhevíteni, mint amennyi megdermedt állapotban, a vörösöntveny- vagy a bronzcsésze tömege. Egy másik megoldásnál az acéllemezeket magtámaszok módjára ágyaz-5 ták be a vörösöntvény- vagy bronzbélésbe. Ez az összeköttetés azonban igen silány volt, mert semmi sem biztosította a benső összeköttetést. Végül javasolták már a készre előformált vörösöntvény- vagy 0 bronzcsészének acélöntvénnyel való körülöntését. Ilyen módon ugyan jó összeköttetést kaptak, de a két test egyúttal össze is hegedt úgy, hogy nem sikerült egymástól szétválasztani, ha a esapágy-5 csésze elhasználása után, a fémhulladék értékesítése céljából, a bélést ki akarták emelni. A találmány az ismert eljárások felsorolt hátrányait küszöböli ki és lényege az, hogy az acélköpenyt, tehát a nehezeb- £0' ben olvadó testet, a megöinlesztett rézötvözet, célszerűen vörösöntvény, tehát a könnyebben olvadó fémbeöntése előtt annyira felhevítjük, hogy hosszegységnyi kiterjedése akkora, mint amekkora a 45 könnyebben olvadó, megömlesztett fémből való test hosszegységének összehúzódása a rnegdermedésiiél, amikor is a nehezebben olvadó test felfűtési határa úgy állapítandó meg, hogy a nehezebben ol- 50 vadó testnek a hőmérsékletkiegyenlítődés után beálló hőmérséklete azon hőméi'séklet alatt legyen, amelynél a hőmérséklettől függő kiterjedésének növekedésében, illetve csökkenésében hirtelen változás 55 álll be. Ismert tény, hogy pl. egy nagymértékben felhevített, 0.5% széntartalmú acél Olvadási ponjától 700°-ig egyenletesen öszehuzódik. Ennél a hőmérsékletnél a lehűlés és összehúzódás közötti arányos- 60 ság hirtelen megszűnik, az acél, ugrásszerűen, kissé kiterjed, azután pedig, további lehűlésnél, ismét a lehűléssel arányos öszszehuzódás áll be. A lehűlés fteMiyási görbéjének ez a hirtelen változása meg- 65 felel az úgynevezett nyugvópontnak, mely pontban, acél esetén, az a-ill. (3-vas y-vassá alakul át. Ha ezt a rézötvözetet jóval a 700°-on Ml hevített acélba öntenők, akkor a nyugvópontnál az acélköpeny és 70 a rézötvözet közötti benső összefüggés azért szűnnék meg, mert az acél hirtelen, ugrásszerűen kiterjed és csak a további lehűlésnél húzódik össze újból. E hirtelen kiterjedés folytán leválik a rézötvözetről 75 anélkül, hogy a leváltáskor az acélköpeny és a rézö'tvözet között keletkező térközt a további egyenletes összehúzódás meg-