105215. lajstromszámú szabadalom • Kétütemű égési motor zárt forgattyúházzal

Megjelent 1933. évi február hó 15-én. 1ÍA6TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105215. SZÁM. — Yd/2. OSZTÁLY. Kétütemű égési motor zárt forgattyúházzal. Pauer István géplakatos és motorszerelő Dunakeszi. A bejelentés napja 1931. évi junius hó 15-ike. Ismeretesek az oly kétütemű motorok; melyeknek zárt forgattyúházuk van, ahol is magát e forgattyúházat használják fel a kétütemű motornál szükséges két 5 munkatér egyikéül. Ugyanis a forgattyú -házban, mely átömlőesatoma útján közlekedik az egyik (a dugaftú fölötti) munkatérrel, az égési anyag vagy keverék szí-VCLSCT cs átömlasztése megy végbe, míg a 10 dugattyú fölötti munkatérben, amelyben, az átömlött keverék, a dugattyú felső lapján lévő, ismeretes terelőborda révén vezetve, az égési termékeket ma.ga előtt kitolja, a kompresszió, a gyújtás és expnu-15 zió kö'vetikeziik be. A forgattyúház ily felhasználása magában véve előnyös ugyan, de az a hátránya, hogy a zárt forgattyúházais négyütemű motorokkal szemben, melyeknél a forgattyúházban (karterben) 20 olajfürdő van, ez utóbbiról lie kell mondani, noha az olajfürdő számos alkatrésznek elsőrendű kenését biztosítja, mivel a. tengely, a forgattyú és a hajtórúd állandóan olajban jár és az olaj szétfecskende-25 zésével további alkatrészeknek, különösen a dugattyúhenger felületének állandó jó kenését idézi elő. Az eddigi, zárt forgattyúházas kétütemű motoroknál külön, többé-kevésbé bonyo-30 lult, költséges olajozó szerkezeteket, illetve olajvezetékeket kellett alkalmazni, vagy pedig közönséges, kezdetlegesebb olajozó készülékekkel elégedtek meg, melyek a modern olajozási követelmények-35 nek nem voltak képesek megfelelni. A találmány szerint a. négyütemű motoroknál kitünőeni bevált olajfürdős forgattyúháznak kétütemű motorokhoz való hasznosítását azzal tesszük lehetővé, hogy 40 a dugaittyfithenger felületével és a csatlakozó forgattyúház falával határolt teret kettéosztó, a dugattyú, illetve hajtórudar. átbocsátó válaszfalat alkalmazunk, ahol is a válaszfal fölött a keverékszívó és átömlesztő munkatér, a válaszfal alatt 45 pedig az imlmár akadálytalanul alkalmazható olaj fürdő van. E találmányi gondolat legáltalánosabb megoldási alakja abban állana, hogy a hajtórúd és a dugattyú közé keresztfejet 50 és dugattyúrtidrészt iktatunk, mely a válaszfalon tönnítetten jár át. Ez azonban a szokásos méretek, pl. dugattyúhossz melleit a motor szerkezeti magasságát (hoszszúiságát) esetleges túlságosain növelné és 55 a dugattyú alatti munkatér esetleg méü sem volna elegendő nagyságú. Ezért a találmány előnyös megoldási alakja szerint a válaszfalat alsó és felső végén nyitott, centrális vezetőcső vagy henger töri 60 át, melyben a dugattyúnak a hajtórúddal közvetlenül, csuklósan összekötött centrális nyúlványa jár, mely, mint az alábbiakból látható, mintegy a válaszfia,1 mozgó középrészét alkotja. Ez utóbbi a 65 forgattyúbázat a munkatértől elkülöníti anélkül, hogy a rudazatnak tömítőszelencés átvezetésére, illetve külön keresztfejre és koresztfejvezetókre volna szükség, mert ezeket (a szerkezet,i hossz meg- 70 növelése nélkül) a dugattyú nyúlványa és az ezt vezető centrális cső vagy henger pótolja. E megoldás, arra való tekintettel, hogy a dugattyúnyiitvány, illetve az ezt körülvevő vezetőcső a dugattyú számára 75 már amúgy is meglehetős nagy vezetőfelületet nyújt, a tulajdonképpeni munkadugattyú lényeges megrövidítését teszi lehetővé, amikor is a. dugattyú alatt mindenképpen elegendő nagyságú szívó-, 80