105182. lajstromszámú szabadalom • Síntalp vagy sínalátétlemez rögzítő szerkezet, vasbetonaljakhoz

Megjelent 1933. évi február hó 15-én. 5iAGYAR KIRÁLYI JHH8fl| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105182. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Síntalp vagy sínalátétlemez rögzítő szerkezet, vasbetonaljakhoz. Gróf Csáky László Ajax-Acélművek B. T. cég Budapest. A bejelentés napja 1931. évi március hó 30-ika. Vasbetonaljakon a ketté nem választott sínlekötéshez, jelenleg, tyrefondot használnak, melyet a vasbetonaljban elhelyezett fatuskóba vagy ú. n. asbeston-5 betétbe csavarnak. A fatuskó-betétnek azonban számos hátránya van. így pl. terjedelme és lefelé vastagodó alakja igen kedvezőtlenül befolyásolja a vasbetonalj húzott övében az erőelosztást, ami repe-10 désekre vezet. Azonkívül a íatuskó-betéit a nedvesség (esőzés) következtében megdagad és elrepeszti a vasbetonaljat. Végül aránylag rövid idő alatt elkorhad és kicserélésre szorul, ami nemcsak költséget 15 jelent, de az alépítmény mozdulatlanságára sem előnyös. Viszont az ú. a. asbeston-betét hátrányai közé tartozik, hogy a tyrefond csak nehezen csavarható bele; idővel egészen megkeményedik és 20 így a csavar utánhúzása úgyszólván lehetetlen: a betonnjal nem dolgozik teljesen össze és a keverési felületességek kellemetlen következményekkel járnak. A ketté választott sínlekötéseknél, vas-25 betonaljakon, rendesen asbeston-beitétbe csavarják a tyrefondokat vagy pedig betonozott kőcsavarokkal fogják le a lemezt. Ez utóbbi megoldásnak hátránya a teljes merevség, a betonnak a csavar behatolási 30 helyén bekövetkező elmorzsolódása és az, hogy nem cserélhető ki. Lényegesen jobb megoldás az, mely szerint a csavarfej rögzítésére vasöntvényt betonoznak be, ami sokszor oda is módosul, hogy a csavart 35 felülről lehessen kicserélni. E megoldásnak hátránya azonban az egészen jelentékeny többköltség és a vasbetonalj nyomott övének számottevő gyengítése. A fentiek előrebocsátása után a talál-40 nijánnyal az a célunk, luogy az emilí/tett hátrányok mellőzésével a sínalátétlemezt vagy síntalpat közvetlenül rögzítő és utánhúzható, csavaranyás csavar fejének oly rögzítést biztosítsunk, mely olcsó és műszakilag helyes, vagyis gazdaságos. A 45 találmány szerint ezt úgy érjük el, hogy a betonaljba, célszerűen, a semleges övben, és az alaplappal párhuzamosan, a rögzítőcsavart átbocsátó furatú, de a csavarfejet fogvatartó és elfordulásában meggátiló, 50 hengerelt vagy sajtolt vas- vagy acéllemezt ágyazunk be és e lemez alatt, a rögzítőcsavarnak alulról való bevezetésére, az alaplap felé nyitott csatornát létesítünk. a lemez fölött pedig a rögzítő- 55 csavart áteresztő furatot készítünk. A találmány példaképpeni, kiviteli alak" ját a mellékelt rajzon mutatjuk be, melyen az 1. ábra oldalnézet, részben függőleges 60 hosszmetszet, a 2. ábra pedig felülnézet. Az (a) vasbetonalj készítésekor, annak belsejében célszerűen, a semleges övben vagy ennek közelében, hengerelt vagy 65 sajtolt vas- vagy acéllemezt betonozunk; be úgy, hogy e beágyazott (b) lemez a vasbetonalj (c) alaplapjával párhuzamos legyen. A (b) lemeznek (d) furata van, melyen az (e) rögzítőcsavart, a betonaljban, 70 a lemez alatt hagyott, nyitott (f) csatornán át, alulról, keresztüldughatjuk addig, míg a (g) csavarfej kúpos része a (d) furatban ellenállásra nem talál. Az (e) -rögzítőcsavarnak nem kívánt elfordulá- 75 sát azáltal is megakadályozhatjuk, hogy a (b) lemezen és a (g) fejen egymásnak megfelelő és a viszonylagos elmozdulást gátló szerveket, pl. dudort és mélyedést, pecket és furatot, lécet és hornyot, stb. 80 alkalmazunk. ' Az alulról bedugott (e) rögzítőcsavar a