105174. lajstromszámú szabadalom • Víztisztító eljárás és berendezés, különösen szerves tisztátlanságokat tartalmazó vizekhez

Megjelent 1933. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI JnHK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105174. SZÁM. — Ve/2. (XXI/b.) OSZTÁLY. Víztisztító eljárás és berendezés, különösen szerves tisztátlanságokat tartalmazó vizekhez. Niehaus Frigyes oki. mérnök Krefeld ésThyll Rudolf Ferenc mag-ánmérnök Budafok. A bejelentés napja 1931. évi február hó 11-ike. Ismeretesek már oly víztisztító eljárások, melyeknél a vizet klórnak vagy klórvegyületeknek hozzávezetésével csírátlanítjuk, azután pedig ammónia-, mangán-5 és vastartalmától oxidálással szabadítjuk meg. A találmány szerint a klórozás előtt Vagy avval egyidejűleg, vagy pedig csak később, az oxidálófolyamat alatt, a csírátlanítandó vízhez mészvizet vagy hasonló 10 hatású lúgokat adunk, amiáltai a savképzés folytán csökkenő „ph"-értéket ismét azon fokra emeljük, amely a tisztátlanságoknak (mangán, vas, stb.) gyors és tökéletes kiesapásáihoz, illetve kiválasztásához 15 szükséges. Az eljárás foganatosítására a vízvezetéki hálózat nyomása alatt álló szűrőberendezést használunk fel, melyben több különböző szűrő van, amelyeken a csírá-20 talanítandó víznek egymás után át kell áramolnia. A találmány szerint e különböző szűröket közös álló szűrőkazánba építjük akként, hogy az egyes szűrőszerkezeteket a kazánba épített vízszintes vá-25 laszfalakra, illetve belső fenekekre helyezzük, az egész szűrőkazánt pedig olykép alakítjuk, hogy egyes szakaszainak két oldalán azonos nyomások vannak, amiáltai a vízvezetéki nyomás a szűrőkazánba 30 épített válaszfalakat niem terheli és azokat csak oly erősre kell méretezni, hogy az egyes szűrőszerkezetek súlyát elbírjál?. Ezáltal a készülék előállítási költségei lényegesen kisebbek. 35 A találmány szerint továbbá a szűrőfeazán vízszintes válaszfalai, illetve belső fenekei fölött esőrostélyok vannak, melyek lényegükben fő elosztócsőből és ehhez csatlakozó keresztirányú elágazócsövekből állainak, mimellett úgy a főcsőből, 40 valamint az elágazó csövekből számos csőcsonk nyúlik fölfelé, melyeknek mindegyikébe egy-egy szűrőfejet csavarunk. E csőrostélyt betonba ágyazzuk, úgy hogy belőle csakis a szűrőfejek állnak ki és így 45 káros iszaplerakódásra alkalmas holt terek nem keletkeznek. A betonba ágyazott szűrőfejes esőrostélyok fölött ismert módon kavicsból vagy egyéb a célnak megfelelő anyagból álló szűrőrétegeket helye- 50 zünk el. A szűrőfejek lényegükben vékony falu csődarabból állnak, melyet két végén befogunk, a csődarab felső vége zárt, míg alsó vége a csőrostély csőcsonkjaival köz- 55 lekedik. E vékonyfalií csöveken számos hosszrés van a víz átbocsátására. E szűrőfejeket olykép méretezzük, hogy a hozzáfolyó keresztmetszet kisebb, mint a rések összkeresztmetszete, és a szűrőfejek össz- 60 hozzáfolyó-keresztmetszete kisebb a csőrostély főcsövének keresztmetszeténél. Ez elrendezésnek, illetve méretezésnek főkép akkor van fontossága, ha a szűrőfejekem keresztül a szűrőrétegek mosására és tisz- 65 títására vízzel kevert nyomölevegőt vezetünk be, mivel ekkor a mosóvíz az említett viszonylagos méretek folytán egyenletesen oszlik el, és a szűrőrétegeket egyenletesen mosisa és kavarja fel. 70 A rajzon a találmánynak egyik példaképeni, kiviteli alakját láthatjuk, melytől a gyakorlatban, lényegének ériintése nélkül, sokféleképen el is térhetünk. Az 1. ábra a szűrőberendezésnek vázlatos 75 függélyes hosszmetszete, a