105173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás selyemgubók lefejtésére

2. példa: 0.6 % ammóniák. 0.6% ammoniumacétát vagy nátriumacélát vagy 5 2'. példa: 0.5% metilamin, 0.5% ammoniumformiat vagy nátriumformiát stb. :l. példa: 10 0-6% ammóniák, 0.5% animoniumformiát vagy ammoniumacetát, 0.5% nátriumformiát vagy nátriumacetát vagy 15 3'. példa: 0.5% tetrametilammoniumhidroxid, 0.5 % nátriumf ormi át, 0.5% ammoniumaeetát stb. Ezekben az oldatokban, amelyek közül 20 azok, amelyekhez egy, vagy célszerűen több sót adtunk, a megfelelőbbek, a gubókat selyemrétegük vastagsága szerint, 1—12 órahosszat hagyjuk ázni. A fürdőket hosszabb ideig folyta.tólago-25 san. használhatjuk és hatásuk még akkor is kielégítő, ha gyengébbek lesznek; időnkint az eredeti koncentrációjukat visszaállítjuk. Az említett áztatás után a gubókat 30 1.6%-os vagy ennél hígabb maróalkálioldatba, 30 G~-nál és ennél alacsonyabb hőmérsékleten körülbelül 10 percre merítjük be és ezután közönséges vízben, 30 vagy ennél .alacsonyabb, tehát 35 szobahőmérsékletnél lefejtjük. Az ammoniás, illetve bázikus oldattal, só hozzáadásával vagy hozzáadása nélkül végzett első kezelés és a maróalkálifémoldatokkal való második kezelés közé 40 gyenge, szerves vagy szervetlen savval, pl. J4%-os hangyasavval vagy %'%-os sósavval való kezelést iktathatunk be, a szabad alkáli közömbösítése céljából. E savval végzett mosás után a gnbók nem fejt-45 bet ők. A maróalkálioldatban való utolsó kezelést célszerűen két különböző erősségű fürdőben foganatosítjuk; pl. a gubókat először 1.0035—1.0056 fajsúlyú (0.4—0.6%-os) 50 nátrium- vagy káliumhidroxid-oldatba 10—60 percre beimerítjük és ezután egy fél perctől 5 percig tartó ideig 25—50 mm.-es vakuumban oly oldatban áztatjuk, amelynek sűrűsége 1.007—1.010 fs. (0.8— 55 1.1%), illetve a gubókat először egy erősebb és azután egy gyengébb oldatba vagy csak egy oldatba is márthatjuk, amelynek sűrűsége a. gubók hőmérséklete és minősége szerint 1.014 fs. (1.6%) ig terjedhet. Oly célból, hogy a két vagy több gubó- 60 szálból álló lefejtett selyemszálnak kohézióját növeljük, a maróalkáli oldatához, illetve a maróalkáli különböző koncentrációjú oldatai közül az egyikhez — célszerűen a gyengébbhez — vagy mind- 65 kettőhöz oly emulziót adhatunk, amely kb. 3 g kettedszénsavas nátronból és 40 g szulfo-ricinusolajból áll, mim ellett ezen emulzióhoz esetleg 100—100 liter oldatra kb. 14—'A g cukrot adhatunk. A mennyi- 70 ségi arányokat a kezelt gubók minőségének megfelelően különbözőképpen választhatjuk meg. Hogy a selyem kohézióját és rugalmasságát még jobban növeljük, mint ameny- 75 nyire az az előbb említett emulzió segélyével lehetséges, a bázikus fürdőhöz vagy a maróalkálifürdőhöz vagy mindkettőhöz proteinanyagoknak, pl. tojásalbuminnak, halenyvnek, stb. híg oldatát 80 adjuk hozzá és pedig egy kg. gubóra 0.2—3 g mennyiségi arányban, szulforicinusolaj és glicerin hozzáadásával vagy anélkül. A gyengébb maróalkálioldatfürdőt hosz- 85 szú ideig folytatólagosan használhatjuk, csak időnkint azt az eredeti koncentrációjára visszaállítjuk. Az erősebb fürdőt célszerűen rövidebb időközökben ismét az eredeti koncentrációjára visszaállítjuk és 90 regeneráljuk. Az utolsó fürdő után a gubókat nem szabad sem savoldatban mosni, sem pedig savanyúan reagáló vízben lefejteni, mert különben a gubószáiaknak ragadóssá 95 vált háncsa koaguláltatnék és a lefejtés rosszul sikerülne; a lefejtett selyemnek pedig kohéziója sem lenne. Oly célból, hogy a háncshoz nem kötött szabad alkálit, illetve maróalkálit savban 100 való mosás nélkül tiszta vízben való lefejtésnél eltávolítsuk és hatástalanná tegyük, ajánlatos, a gnbók által a különböző fürdőkben végzett kezelések folyamán abszorbeált folyadékokat a lefejtés 105 előtt vákuummái leszívatni. Ezen leszívatásnak az a további előnye, hogy a gubó könnyebb, a kész fonál rugalmassága pedig nagyobb lesz. Az alábbiakban az eljárás foganatosí- no tásának számszerű adatokat tartalmazó példáit írjuk le. 5 kg. gubót öt órahosszat az alábbi