105100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kontaktusok előállítására dróttal körülcsévelt, mázzal bevont ellenállásokhoz

Megjelent 193.'*. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105100. SZÁM. — VII/g-. OSZTÁLY. Eljárás kontaktusok előállítására dróttal körülcsévélt, mázzal bevont ellenállásokon. Wimderlich & König- G. m. b. H. cég- Berlin. A bejelentés napja 1931. évi április hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi április hó 12-ike. A találmány eljárás kontaktusok elő­állítására elektromos ellenállások drót­jain, mely ellenállásoknál a drót egy szigetelőtestre van felcsévélve és vala-5 mely mázba van beágyazva. Ilyen ellenállásoknál a máz tudvalevő­leg védőréteget képez és a drótot oxidá­lódástól megóvja. A drótvégek vagy a megesapolási helyek azonban, ha a máz-10 ból kiállnak, a mázréteg képzése alatt — amely mint ismeretes 700—1000 fok kö­zötti hőmérsékleten történik — oxidáló­dás folytán keresztmetszetcsökkenést szen­vednének és oxidréteggel vonódnának be. 15 Ezért már javasolták, hogy a kontak­tushelyeken több menetet bilincsekkel vegyenek körül és a bilincseket hasonló­képen mázzal vonják be úgy, hogy esak a bilincsek szárnyai maradjanak máz nél-20 kül. Ekkor azonban azt állapították meg, hogy a bilincs és a drót között kifogásta­lan kontaktust nem érnek el. A bilincsek a máz alkalmazása közben megnyúlnak ós meglazulnak. A máz a drót és a bilincs 25 közé folyhatik. Azokon a helyeken, ahová a máz nem jut el, a drót oxidálódik úgy, hogy a vezetőleges összeköttetést részben a máz, részben pedig az oxidréteg meg­szakítja. Emellett a bilincsek is nagy 30 mértékben oxidálódnak. Egy másik ismert eljárás szerint csa­varorsókat ragasztanak be a szigetelőtes­tekbe és a drótot két csavaranya közé szo­rítják. Ha a mázréteget szorosan viszik 35 fel a csavarorsó töve és a két csavaranya köré, akkor ez a kontaktusképzés megle­hetősen jól sikerül. Előfeltétele azonban, hogy külső kontaktusdarab gyanánt nem bilincset, hanem a csavarorsónak szaba-40 don maradó részét akarják felhasználni; ez utóbbi azonban a mázalkalmazás-műve­let folytán rendszerint oxidálódott és vete­medett úgy, hogy a csavarmenetet után­metszeni kell. Emellett ÍIZ íl veszély forog fenn, hogy a csavarorsó a ragaszmasszá- 45 ban meglazul és a máz a csavarorsó tövé­nél lepattogzik. A találmány szerinti eljárás az említett hátrányokat kiküszöböli és igen jó kon­taktust szolgáltat. A drótot oly kis szegek 50 egyik végében levő kivágásokba (pl. lyu­kakba, vagy hasítékokba) vezetjük be, amelyek másik végükkel a tartó anyagába varrnak beerősítve, ami után a szegeket annyira összenyomjuk, hogy a szeg 55 anyaga részben deformálódik és a drótot egész kerületén leszorítja. Az ezt követő mázalkalmazásnál ezek a szorítóhelyek, minthogy a szigetelőtartó közvetlen köze­lében vannak, a mázzal egészen be vannak 60 vonva. Csak a szegek felső része áll ki a mázból és a máz alkalmazása után to­vábbi kontaktusdarabokkal, különösen bi­lincsekkel köthető össze. Ez eljárás szerint egész vékony (pl. 0.02 mm átmérőjű) dró- 65 tokkal is sikerül kontaktust előállítani. Némely ellenállásdrótnál célszerűen egy kis darabka forraszt, amely a mázalkal­mazási hőmérsékleten meglágyul, a kon­taktusjavítás céljából a szeg kivágásába 70 tenni. Lehet továbbá egy más erős, tetsző­leges anyagból álló külső csatlakozó dró­tot is a szegbe beszorítani. A bilincsnek a kiálló szeggel való össze­kötése a mázalkalmazás után oly módon 75 történhetik, hogy a bilincset a szeg fölé fektetjük és a vezetőleges összeköttetést nyomással létesítjük. További megerősí­tési mód az, hogy a bilincset az érintke­zési helyén tölcséralakú bemélyedéssel 80

Next

/
Thumbnails
Contents