105077. lajstromszámú szabadalom • Forgó fémbogács

-Meg-jelent 1933. évi február hó 1-én. MAGIAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 10507 7. SZÁM. — XIV/e. OSZTÁLY. Forgó íémbogács. Scholaert Albert gépszerkesztő Tourcoing(Franciaország). A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 19-ike. Franciaországi elsőbbsége 192S. évi szeptember hó 22-ike. Ez a találmány forgó fémbogácsra vonatkozik, amely mindazt ugyanolyan könnyen képes teljesíteni, mint bármely szerkezetű bolyhozógép dobjának közön-5 séges bogácsai, ezenfelül azonban munkáját tökéletesebben végzi. Ennek a találmánynak célja nemcsak a bogácsok korai elkopásának elhárítása, hanem a szövetre érkezésük pillanatától 10 fogva történő minden csúszásuknak megakadályozása, valamint a kelme bármily rongálásának meggátlása a szerszámok működésének a végén, vagyis a dobon elrendezett bogácsok azonnali forgásának 15 előidézése, amint a szövettel érintkezésbe kerülnek; az egyes bogácsoknak ez az egyenkénti forgása csak a bolyhozó munka befejezése után szűnik meg, amikor az egyes bogácsok teljesen elhagyják a boly-20 hozott kelmét. Köztudomású, hogy az ismert hengeres, kúpos-hengeres, ovoid- stb. alakú bogács érintkezésbe jutván a kelmével, elvonulásának egész tartama alatt rányomódik. 25 Ez azután azt eredményezi, hogy pontosan abban a pilanatban, amikor a kelmét a tengelyén lazán ülő bogács érinti, tangenciális érintkezéséhez képest fokozatosan oly erőnek van kitéve, amely a kel-30 mén a dob kerületi sebességével gördülni kényszeríti. A bogácsnak azonban, mielőtt ezt a sebességet eléri, le kell győznie saját tehetetlenségét, miközben fokozatosan elmozdul, úgyhogy a kelmén csúszni 35 kényszerül. Világos, hogy ez a csúszás a kelmét koptatja. Ez a hátrány pedig abból az elmozdulásból származik, amelyet a bogácsnak a kelmén kell végeznie, míg sebességét eléri, tótlen állapotban érkezvén a 40 kelmére, ez azonban csak az első hiba; mert még egy nem kevésbbé fontos másodig baj is jelentkezik; igaz ugyan, hogy más körülmények között, a bogács távozásakor. 45 A dobon gyűrűalakban elrendezett fémbogács rendes bolyhozását közvetlenül az említett csúszás befejezésétől a kelme elhagyásának pillanatáig végzi. De a kelmére pontosan ebben a pillanatban már 50 nem támaszkodó bogács nem képes többé gördülni és pedig annál kevésbbé, mivel ez a kelmét elhagyott bogács bizonyos erőt még a saját tömegének forgatásához is megkíván. Ebből fékezés 55 származik, ami teljesen megváltoztatja a bogács tűi által még fogva tartott fonalak bolyhozását a bogács távozásakor, minthogy a még mindig forgó dob magával viszi a most tétlen bogácsot. Ez azután a 60 szövet rongálódását idézi elő aszerint, hogy a bogács tűi többé vagy kevésbbé hajlékonyak. Ezekből a megállapításokból leszűrhető, hogy a bogácsnak már kezdetben is mű- 65 ködösben kell a kelmére érkeznie és hogy még távozáskor is folytatnia kell a forgást, hogy könnyen válhasson el a kelmétől. Pontosan ezt valósítja meg a leirandó 70 berendezés, amelynél egy pótszerkezet kerül alkalmazásra a bogács két végére helyezett egy-egy tűs gyűrű alakjában. Ez az akár merev, akár hajlékony anyagból készült gyűrű acélból vagy más hajié- 75 kony vagy merev anyagból való életlen