105061. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sztereoszkópikus vetítésre

— 3 ' — A kétszeres átmérőjű hengernek következésképen nem az a képe, mint az eredeti hengernek; a p szögben foglalt rész nagyobb és a y szögnek megfelelő ív két> szeresre növekszik, míg az eltűnő rész 2tf-val csökken. A hengernek itt már nincsen meg ugyanaz a nézete és sokkal laposabbnak látszik, mert már nem olyan, mintha természetes nagyságban látnók. ) A fentebbiek kiváltkópen valamely tárgy, arckép, szobor, alak vetítésénél alkalmazhatók, amely valóságos térbeli képiességben valamely, célszerűen közömbös háttérből vagy távoli háttérből emelke> dik ki. A gyakorilati alkalmazás nem okoz semmiféle nehézséget, amikor is: vagy egymással kapcsolt két közönséges kinematograifiai készüléket haszná) lünk, amelyekkel két egyszerű hártyaszalagra felvett két képsort kapunk s amelyek pozitívokká alakítva, szintén egymással kapcsolt két közönséges vetítő készülékkel vetíthetők; 3 vagy pedig egyetlen kinematografiai készüléket használunk, kétszeres szélességű hártyával, amely pozitívvá alakítva, megfelelően működtetett egyetlen vetítő készülék segélyével vetíthető, amely al) kalmas arra, hogy lehetővé tegye a vetítésnél a két képnek egymás fölé helyezését; avagy pedig végül egyetlen közönséges hártyát, amely a két képet- váltakozva 5 vagy egyidejűleg veszi fel és amely pozitívvá alakítva, egyetlen közönséges vetítő készülékké] vetíthető, amikor is az említett film elmozdulásának sebessége nagyjában kétszerese a közönségesnek, ) azaz ahelyett, hogy a vetítendő képek száma "niásodpercenkmt 16—17 lenne, mint közönségesen, itt 32—34 lesz, ahol is a képek másodperceinkinitii száma még ennél is nagyobb lehet. 5 A 4. ábra az eddigelé használatos sztereokinematografikus készüléket vázlatosan szemlélteti. Az (o) és (o') objektív (x, y), illetve (xl, yl) tengelye egymással párhuzamos, a két (F) és (FI) hártya t>e) dig, amelyeknek az, ábrán oldalélük látszik, merőlegesek az említett tengelyekre. Legyen a (C) tengelyű henger az objekt ivekből oldalról szemlélve. Ennek a hengernek minden egyeis képe a megfelelő } hártyán nem szimmetrikusan torzult ovális alakjában jön létre, amely az ábra síkjába beforgatottnak feltételezett hártyán az ábrán teljes vonalakkal van feltüntetve, amely kép a valóságban az ábrán szakgatott vonalakkal feltüntetett két 60 körkerület között foglal helyet. Ez az ismert torzulás a közönséges sztereofotografiában kevéssé vehető észre, inert az összetett kép, amelyeit az (f) és (fi) pontok egymás fölé helyeződéséből 65 kaptunk, (ahol is mindegyik pont mindkét deformálódott kép számára, annak a két megfelelő körkerületnek közös középpontja, amelyek között az említett kép foglal helyet) mindig jóval kisebb, mint 70 az a valóságos tárgy, amelyet felvettünk, azonban erősen megnő ez a hiba a sztereokinematografiában, ahol a képeket jelentékenyen meg szokás nagyobbítani. A 4. ábrához hasonlóképen szintén váz- 75 latos 3. ábra megmutatja, hogy miképen lehetséges többé-kevésbbé tökéletes módon ezt a hibát kijavítani. Az ábrán látható, hogy az, (o) és (o') objektív tengelye konvergál és hogy a hártyák (amelyeket 80 oldaléivonaluk láttat) a megfelelő objektívjük tengelyére merőlegesek. A kép a tárgy alakját igen pontosan, azaz minden deformáció nélkül mutatja. Ez, a megoldás az egyetlen, amely a sztereokinema- 85 tograliában elfogadható. Ezek a különböző meggondolások, amelyekben semmi új sincsen, csak azt mutatják, ami a természetben a normális latásnál is megvan, amit azonban eddigelé 90 nem valósítottak meg a kinematografiában és majdnem sohasem a közönséges f o 10 s zt e re oszk 0 p iá b an. Mindezek dacára még mindig jelentékeny liiányosság forog fenn. 95 A tárgy — a feltüntetett példa esetében: a henger — nem látszik olyannak, mint amilyen a természetben, hanem méreteit csökkentve mutatja; az egyik oldalról tekintve (GIí) átmérőjűnek, a másik 100 oldalról nézve (G', H') átmérőjűnek látszik. A képek egymás fölé történő helyeződésénél az említett tárgy (a henger) valóságos átmérőjénél kisebb (GH') átmérőjűnek látszik. A (GG') és (HH') ré- 105 szek, minthogy csak egyszer látszanak, az eltűnés látszatát keltik, a (G', IH) ív pedig, mivel kétszer mutatkozik, az „ugrást" hangsúlyozza és így a térbeli képiesség látszatát idézi elő. 110 Az (1) pont közelebb van az objektívekhez, mint a (G) és (H') és (G', H) pontok. Az objektívek ez idő szerint a megfelelő hártyától csak egy meghatározott távolságban helyezhetők el. 115 Ha az (I) pont felvétele a hártyán tiszta, akkor világos, hogy oly pontok, mint a (G') és (H) és még inkább a (G)