105005. lajstromszámú szabadalom • Hűtő-készülék
nyos, mert az üregek eltömődése a gáz szabad ki- és belépését hátráltatja, a nagy nyomás pedig a tartályt veszélyezteti. Ha az ammoniák-gázt gyakrabban űzziik 5 ki és abszorbeáltatjuk, az anyag mindinkább összeáll és tömörül annyira, amíg a felső rétegek az expansióval szemben akkora ellenállást fejteinek ki, hogy az alattuk lévő anyag további tágulása a 10 kémcsövet megrepeszti. Megállapítottuk, hogy stronciumklorid vagy hasonló sajátságú más abszorbeáló anyag részecskéit oly módon lehet agglomérálni, hogy a fent ismertetett válta-15 kozó tágulást ós összehúzódást, valamint az egész anyagtömeg fokozatos tömörülését meggátoljuk, még pedig azáltal, hogy mindegyik részecskét szívós kötő anyag gyanánt működő sűrű folyadék 20 vékony hártyájával nedvesítjük meg. Ahol az egyes szemcsék egymással érintkeznek, az érintkezési pontok körüli sarkokban és szögletekben a folyadékhártya a kapillaritás és a felületi feszültség foly-25 tán vastagabb lesz, mint egyebütt s ez a vastagabb folyadékhártya a részecskék összetapadását biztosítja. Az alkalmazott folyadéknak egyrészt elég viszkózusnak kell lennie ahhoz, hogy a részecskéket 80 összetapassza,, másreszt nem szabad anynyira viszkózusnak lennie, hogy az érintkezési pontok körüli szögletekbe ne tud jom behúzódni. Emellett a. folyadéknak olyannak is kell lennie, hogy a hűtőközeg, 35 Pl. az, ammóniák a- folyadékhártyán ke, resztül eljuthasson az anyagrészeeskéhez, pl. a st r on ciu m k lori d li o z. Célszerű az olyan folyadék, amelyben a hűtőközeg oldható. Emellett a folyadék olyan is le-40 gyen, hogy a részecskék közötti súrlódást csökkentse, de ne szüntesse meg teljesen. Vagyis az egyes részecskéket együtt tartó folyadékhártyának elszakadás nélkül kell mozogni tudnia, úgy hogy a részecskéket 45 egymáshoz képest el lehessen mozgatni, anélkül, hogy a folyadékhártya összetartó hatásia megszűnne. IIyen folyadék gyanánt pl. megemlíthető a litiumnitrát, továbbá a Nujol né-50 ven ismeretes fehér orosz ásványolaj. A litiumnitrát általában előnyösebb. Ez a vegyület a stromciumkloridhoz hasonlít annyiban, hogy közönséges állapotban szilárd és ammoniák-gázt abszorbeál, de 55 viszont eltér abban, hogy az ammoniákgáz abszorbeálása után azon hőmérsékeknél és nyomásoknál, amelyek stronciumklorid alkalmazásakor tekintetbe jönnek, folyékony halmazállapotú. Ez a. folyadék állandó és a stronciumklorid használati 60 feltételeinek határai között gyakorlatilag állandó fizikai sajátságokkal bir. A használandó keveréket úgy állítjuk elő, hogy vízmentes litiumnitrátot és vízmentes stroncuimkloridot olyan arányok- 65-ban keverünk, hogy a keverékben 4—10%, célszerűen 5 Li NO.) legyen jelen; ezután a keveréket lehűtjük és ammoniák-gázt vezetünk hozzá, amíg stroneiumklorid-8-ammoniát képződik. Eközben a lítium- 70 nitrát is abszorbeál ammoniák-gázt és az említett sajátságú folyadékká alakul. A keveréket ezután finom porrá őröljük, mely a nedves hó sajátságaival bir s ezt a generátorabszorberbe töltjük. Az anya 75-got ezután több egymást követő körfolyamatban felhevítjük és lehűtjük, hogy ammoniák-gázt fejlesszen, illetve abszorbeáljon. Az első ammoniák-gáz-fejlesztéskor az anyag egy kissé összeáll, valószi- 80 niileg azért, mert a litiumnitrát még nem oszlott el tökéletesen. Az ezt követő ismételt ammóniák gáz-elnyeletés és -fejlesztés mind jobban elosztja a litiumnitrátot, míg végül az anyag szabad szemmel nézve, §5. lényegileg száraz, gyengén nedves összeállott por benyomását kelti, mely a csömöszölt formahomokra emlékeztet. A mikroszkop alatt azonban a vékony folyadékhártyák jól láthatók. Az anyag az ez 90 utáni váltakozó ammoniák-gáz-fejlesztés és elnyeletés közben megtartja már formáját. Ilyenkor ugyan az egyes részecskék egymáshoz képest bizonyos mérvben elmozognak, a folyadékhártyák azonban 95 ezt a mozgást megengedik, ámbár a részecskéket e közben is összetartják. A vezérlés: A kondenzátorok (62) és (90) hűtőkígyóin keresztül folytonosan keresztül- 100 áramlik a víz. E csőkígyók a (92) vezetékkel közlekednek, melybe a (94) szívókamra és (96) fúvóka van iktatva, melyek sugárszivattyút képeznek. Ez a szivattyú a (98) vezetékben vákuumot létesít. A (98) 105 vezetékkel közlekedő (100) ránczsák (bellosw) a (84) szelepet a (104) emelő révén működteti, melynek (106) villás karja a (108) csapokhoz van kapcsolva, középső karja pedig a (86) tokba nyúlik; ezen (110) 110 középső kar a tömítő (112) ránczsákon keresztül nyúlik a (86) tokba. A (108) csapok a (116) csapon forduló (114) villás emelőre vannak szerelve, mely közrefogja a (112) tömítő ránczsákot, mely a (120) 115 rugó hatása ellenére a (86) tokban uralkodó nyomásnak megfelelően tágulhat
