105003. lajstromszámú szabadalom • Gép tennisz- és hasonló verők húrozására

niszverő nyelének befogására. Ezen befogó szerkezet a jobb- és balmenetű (52) csavarorsóból áll, amellyel az (53) befogó pofák csavar'ainyái kapcsolódnak, úgy 5 hogy az (52) csavarorsón ülő (54) kézikerék forgatásával az (53) pofákat egymáshoz közelíteni vagy egymástól távolítani lehet. Az (1) ós (2) feszítőtengelyek mind-10 egyike egy-egy (6) húrbefogóit hord, amelyekbe a húr szabad végét be lehet fogni. A (6) húr befogó (9—11. ábra) a rajzban feltüntetett példa szerint az (1), illetve (2) feszítő-tengelyre ékelt és szabad végén 15 a (29) görgőt hordó (28) karra szerelt (30, 31) pofákból áll. A (30) főpofa a feszítőtengelyein bizonyos korlátolt szögben elforgathatóan van ágyazva, míg a (31) mellékpofa a főpofával összefüggő (32) 20 lemezre van sugárirányban eltolhatóan szerelve. A (30) főpofát kívül a feszítőtengellyel koaxiális hengerköpeny határolja, melynek egy szegmense le van vágva és a szegmens húrja alkotja a főpofának 25 célszerűen hullámos (33) befogó felületét. A lopd a és a (29) görgő közölt fekszik a (31) mellékpofa, amelynek a (33) befogó felület felé fordított oldala a (33) felület hullámait kiegészíti, míg a (29) görgő 30 felőli (34) oldaila a feszítőtengelyhez képest excentrikus. A húrt, befogása céljából, az óramutató val ellenkező irányban a (30) pofa hengeres köpenye körül és esetleg az ezen alkal-35 mázott (35) radiális gátlópeekek között vezetjük, majd pedig felülről lefelé a két pofa közötti hézagon húzzuk át. Célszerű azonban a húrt a (32) lemezen alkalmazott (36) pecek körül vezetni és alulról felfelé 40 mégegys-zev a befogó pofák közötti hézagon áthúzni. Ha már most az (1) vagy (2) feszítőtengelyt, a 9. ábrát nézve, az óramutatóval ellenkező irányban forgatjuk, úgy eleintén a (30) és (31) pofák 45 nyugalomban maradnak, mialatt a (34) excentrikus felületen legördülő (29) görgő a (31) pofát a (30) pofa felé szorítja, miáltal a húr erősen beszorul a két pofa közé. Ezután a (28) emelő magával me-50 ijeszti az egész (6) befogószerkezetet és megfeszíti a befogott húrt. Az (1) és (2) feszítőtengelyek (7) csigakerekeket hordanak, amelyekkel a (10) közbenső tengelyre ékelt (8) ós (9) •55 csigák kapcsolódnak. A (10) közbenső tengely az (1) és (2) i'eszítőtengelyek alatt és ezekre merőlegesen fekszik és közepére a (11) csavarkerék van ékelve (3. ábra), amellyel a (15) hajtőtengelyen lazán ülő (12) csiga (7. ábra) 60 kapcsolódik. A (15) hajtótengely ugyancsak az (1, 2) feszítőtengelyek alatt, de ezekkel párhuzamosan fekszik (1. ábra). A (15) tengely differenciális hajtómű révén van a vele koaxiális és a feszítés ha- 65 tárát megszabó nyomatékkal terhelt (14) tengellyel kapcsolva. A differenciál hajtó mű a (14) és (15) tengelyek végeire ékelt (16, .17) kúpkerekekből és a (19, 20) bolygókerekeket hordó és a (21) házzal kapcsolt 70 (18) koszorúból áll, amelynek csavarfogaziásába kapcsolódik a differenciál hajtómű házának forgatására szolgáló, állandóan forgatható (90) főhajtótengely (90a) csigája. 75 A feszítést határoló (11) tengelynek szabad végére a (23) súllyal terhelt (22) súlyemelő (1. és 2. ábra) van ékelve. A (23) súly nagyságának és helyzetének változtatásával a húrra működtethető maxi- 80 mális feszítőerőt beállíthatjuk úgy, hogy ez állandó függvénye a (23) súly nagyságának és helyzetének, ül. a súlyemelő forgatónyomatékának. A (90) tengely a differenciál hajtóművet 85 állandóan ,forgathatja és a (15) hajtótengely a (24) oldható tengelykapcsolás révén a (84) lábító lenyomása által kapcsolható időszakosan a (15) tengelyen lazán ülő (12) csigával, melynek közvetítésével idő- 90 szakosan hajtja a (10) közbenső tengely útján az (1, 2) feszítőtengelyeket. A (24) tengelykapcsolást önműködő kikapcsoló szerkezet oldhatja abban a pillanatban, midőn a feszítőerő a (23) súly által megszabott fel- 95 ső határt elérte, habán a differenciái hajtó mű a hajtás folytatása mellett sem engedné ezen feszültség túllépését. A 7., 7a. és 8. ábrában feltüntetett önműködő kikapcsoló szerkezet a (22) siílyemelőn al- 100 kalmazott (25) vízszintes karból és a (26) rudazatból áll, mely célszerűen úgy van megoldva, hogy ez a tengelykapcsolást zárt állapotban rögzíti a tengelykapcsolást oldani igyekvő (78) rugó ellen. A (22) 105 súlyemelő kilengése alkalmával a (25) kar a (26) rudazatot felszabadítja úgy, hogy a kapcsolást a (78) rugó oldja. Mivel a tengelykapcsolás oldásának pillanatában a megfeszített húrra működő 110 feszítőerő megszűnik és így a húr ismét meglazulna, a 3., 4. és 5. ábrában feltüntetett (27) kilincskerék van a (10) közbenső tengelyre ékelve, amelybe a (27a) fogantyú segélyével kiemelhető (27b) akasz- H5 tókilincs kapaszkodik. Ezen megakasztás oldása után az (1, 2) feszítőtengelyek ismét visszatérhetnek kezdeti állásukba.