104995. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés cukorrépának, cukornádnak és más növényeknek diffuzióval való kezelésére cukor, szaharóz és más oldható szénhidrátok extrahálása

Megjelent 11)33. évi február lió 1-én. » MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104995. SZÁM. — IV, (I. (IV/Í.) OSZTAT. Y. Eljárás és berendezés cukorrépának, cukornádnak és más növényeknek diffúzióval való kezelésére cukor, szaharóz és más oldható szénhidrátok extrahálása céljából. Raffiuerie Tirlemoiitoise cég- Tirlemont, (Belgium). A bejelentés napja 1931. évi január hó 31-iáe. Belgiumi elsőbbsége 1930. évi február hó 11 ike. Cukorgyárakban a cukrot a cukorrépából diffúziónak nevezett eljárással extraliálják. Ez eljárás és ennek különböző foganatosítási alakjai közismertek és ezért 5 azokkal itt részletesebben foglalkoznunk nem kell. Azonban ajánlatos, hogy az eljárásnak alapelvét és pedig a csökkenő cukortartalmú szeleteknek az ugyancsak csökkenő cukor-tartalmú levekkel való 10 kezelését megemlítsük. Az eredmények annál jobbak, minél inkább biztosítják az e célra használt készülékek ez alapelv alkalmazását. Az eddig ismeretes diffúziós telepek a 15 fent megjelölt alapelv betartását csak tökéletlenül biztosítják, minthogy egyiknél sem lehet azt a hátrányt kiküszöbölni, hogy a folytonos folyadékoszlop szállításánál a különböző cukortartalmú levek 20 többé-kevésbbé ne keveredjenek és a különbözőképen cukortalanított répák között szállításuk alkalmával kisebb-nagyobb keveredés ne lépjen fel. Ebből következik, hogy ha a répában 25 tartalmazott cukorlé pl. kb. 87—88 1 vagy 95 kg, 100 kg cukorrépára számítva, akkor a ma szokásos diffúzióval kb. 1.10—130 1 levet állítanak elő s emellett a veszteség 0.30—0.50% cukor a répa sú-30 lyára számítva. A diffuzőirök kiürítéséhez továbbá ugyanolyan mennyiségű víz szükséges, mint a lé tulajdonképeni extrahálásához, úgyhogy a feldolgozott cukorrépa súlyához 35 viszonyítva, rendkívül nagy vízmennyiséget kell felhasználni. Még az esetben is, ha a répa felszeletelésére és a tulajdonképeni diffúzióra a legnagyobb gondot fordítják, csaknem lehetetlen, hogy jobb eredményt érjenek el, 40 azaz hogy a termelt ló hígítását és az extrakciónál fellépő cukorveszteségeket csökkentsék. H Et & fent megadott hátrányokat csökkenteni akarjuk, akkor logikusan a telep 45 diffuzőrjeinek számát kell növelnünk, azonban ennek gyakorlatilag határt szab az a körülmény, hogy a diffúziós telep végén uralkodó víznyomásnak egy folytonos léoszlopot kell az egyik diffuzőrből 50 a másikba szállítania, avégből, hogy a cefrézést, illetőleg a lének a legutolsó diffuzőrből való leeresztését elérjük. A diffuzőrök száma legelőnyösebben gyakorlatilag 10 és 16 között ingadozik és 16 55 edénynél többet alig" alkalmazhatunk. A sorbakapcsolt diffuzőrök hasznos magasságainak összevonásával kiszámított egész szeletoszlop olyan nagy ellenállást támaszt, hogyha több, mint 16 diffuzőrből 60 álló telepet alkalmaznánk, akkor a víznek a telepben való keringését csak úgy érhetnők el, hogy a vízre a megengedett határnál nagyobb nyomást gyakorolnánk. Ezt a megengedett határt egyrészt az 65 szabja meg, hogy a diffuzőrök töltésére és kiürítésére való nagy ajtókat tömítve kell tartani és másrészt az, hogy a lé kisebb ellenállású áramlásokat ne hozzon létre és ne keletkezzenek áramlások a diffuző 70 rök ama részeiben, amelyekben a szeletek a legnagyobb mértékben sajtolódnak össze. Túlnagy nyomás a szeleteknek olyan mérvű összesajtolását is eredményezheti, hogy a lé keringése megakad. 75 Ez a magyarázata annak, hogy a cukorgyári tapasztalatok alapján az a vélemény alakult ki, hogy, ha a diffúziónál a