104959. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés elektrosztatikus hangszórók táplálására

Megjelent 1933. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 104959. SZÁM. — vil/j. OSZTÁLY. Elrendezés elektrosztatikus hangszórók táplálására. Vogrt Hans mérnök Berlin. A bejelentés napja 1931. évi január hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi iebruár hó 4-ike. Ismeretes, hogy elektrosztatikus hangszórókat a frekvenciakettőződés elkerülésére elektrosztatikus előfeszültséggel működtetik. Az előfeszültséget a váltó-5 áramú hálózatból működtetett erősbítőberendezéseknél oly módon fejlesztik, hogy a transzformátor útján kb. 1500—3000 voltra növelt hálózati feszültséget külön egyenirányító segélyével egyenirányít-10 ják. A találmány a kapcsolás lényeges egyszerűsítésében áll. A találmány szerint az elektrosztatikus hangszóró működéséhez szükséges előfeszültséget a rendsze-15 rint meglévő egyenirányító- vagy erősbítőcső segélyével állítjuk elő, amely cső egy wattnélküli váltakozó feszültséget egyenirányítására pótlólagos anódát tartalmaz; tehát egy már más célokra már 20 meglévő elektroneső szelephatását használjuk fel az előfeszültség fejlesztésére. E célra úgy az összes feszültségeket és áramokat szolgáltató normális egyenirányítócső, mint a szokásos erősbítőcsövek 25 is használhatók. Az erősbítőcső normális hatását .a csőnek egyidejűleg egyenirányítóként való alkalmazása nem befolyásolja. Egyenirányítóként célszerűen normális vagy vákuumos izzókatódacsövet 30 használhatunk, amelynél a többi elektródáktól a lehető legnagyobb távolságban, tehát az izzócső csúcsában, egy harmadik anóda van beforrasztva, A rajz a találmánynak egy példakép-35 peni foganatosítási alakját mutatja. Az 1. ábra normális egyenirányítókapcsolást mutat, egy erősbítő végső fokozatával és egy elektrosztatikus hangszóróval kapcsoLatban. A hálózat váltakozó feszültségeit a (tl) transzformátor 40 (p) primertekercsébe vezetjük, mely transzformátornak (w2) szekunderteker'cse az (rl) kettős útú egyenirányítócsőnek (k) katódáját fűti, míg a (wl) szekundertekeros az anódafeszültsóget szol- 45 gáltatja, amelyet egyrészt a (k) katódához, másrészt a fázisban vál'-ik'zva az (al) és (a2) anódához vezetünk. Ily módon pulzáló egyenáram keletkezik, amely a (cl) kondenzátort megtölti és az erős 50 bítő számára való anódaáramot szolgáltatja. A nyugvó (Pl) és (P2) bevonatokból és a rezgő (m) membránból álló hangszóró számára való előfeszültséget a találmány 55 szerint a (tl) transzformátor (w3) pótló lagos szekundertekercséből vesszük, amelynek egyik pólusa az (rl) egyenirányítócsőben elrendezett (a3) harmadik anódával van összekötve, másik pólusa 60 pedig a (c2) kondenzátoron át az (rl) egyenirányító katódájával van összekötve; az (rl) egyenirányítónak a viszszagyujitások elkerülése céljából elegendő gázmentesnek kell lenni. Üzemben a (c2) 65 kondenzátort a váltakozó feszültség csúcsértékére töltjük fel és az egyenfeszültséget az (11) és (12) vezetékeken át — amelybe célszerűen még az (nl) és (n2) nagy-ohmellenállások vannak beiktatva 70 — a hangszóróhoz vezetjük és pedig oly módon, hogy az (12) vezeték a (t2) transzformátor szekundertekercsének nullpontjához van kapcsolva, amelynek pólusai a hangszóró (Pl) és (P2) bevonataival van- 75