104920. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hangerősség önműködő szabályozására
Megjelent 1933. évi . január hó lf i-án . MAGYAR KJEÁLYJ ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104920. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Berendezés hangerősség önműködő szabályozására. Telefimkeii Gf>sellscliaft für Drahtlose Telegxaphie m. b. H. cég- Berlin. A bejelentés napja 1930. évi augusztus hó 5-ike.< Németországi elsőbbsége 1929. évi október hó 15-ike. A hangerősség önműködő szabályozására, az ú. n. „íadiug" jelenség kiküszöbölése; végett, vevőkészülékeknél általában a következő berendezést alkalmazzák: 5 A felvett nagyfrekvenciájú energiát egyenirányítóban egyenirányítják és egy oly ellenálláson át vezetik, melynek feszültségesése a vevőkészülék egy vagy több csövének előfeszültségót adja. Na-10 gyob egyenáram, tehát nagyobb bemeneti amplitúdó esetén ekkor nagyobb ráeselőfeszültsóget, tehát kisebb . erősítést kapunk és fordítva, kisebb amplitúdók esetén nagyobb erősítést. Ennek a berendelő zésnek legfőbb hátránya, hogy egy cső erősítését kis amplitúdók mellett csak kb. 1:10 arányban tudjuk változtatni, mert máskülönben túlságos nagy torzítások keletkeznek. Az erősítés egyébként a 20 rácsfeszültséggel csak azáltal változtatható, hogy görbe karakterisztikán dolgozunk, amelynél a munkapont eltolása által különböző meredekségeket állíthatunk be. Ha egyidejűleg több csövet haszná-25 lünk, akkor az erősítésben lehetséges változás nem hatványozódik, hanem mivel a második, illetőleg a harmadik csövön nagyobb amplitúdók vannak, úgy két cső esetén az erősítést 30-szorosan, három cső 30 esetén 100-szorosan csökkenthetjük, anélkül, hogy torzítások keletkeznének. A torzításoktól eltekintve a hangerősségnek a rácselőfeszültség változtatásával való szabályozása még a semlegesítés jó-35 ságától is függ. Ha közbenső frekvenciavevőberendezéssel dolgozunk és a keresőcső rácselőfeszültségót szabályozzuk, akkor az említett nehézség ugyan nem áll fenn, ekkor azonban csekély a szabályoz-40 hatóság. E hátrányok megszüntetése céljából a í alálrnány értelmében a fűtés változtatásával önműködően szabályozzuk az erősítést. Ismeretes, hogy a fűtés változtatásával a cső erősítő hatását messzemenően 45 változtathatjuk, anélkül, hogy torzítás jelentkeznék. Ennek oka, hogy a cső meredeksége csökken, míg a karakterisztika egyenes marad. A találmány szerinti kapcsolás néhány 50 példakónti megoldását a rajz ábrái mutatják. A vételi energia egy részét tetszőleges módon, pl. induktív vagy kapacitív csatolás, vagy a feszültséget osztó kapcsolás 55 által az (1) egyenirányító (1. ábra) rácsába vezetjük. Az azon átfolyó egyenáram a (2) ellenállásban feszültségesést létesít, mely a célszerűen közvetve fűtött (3) cső előfeszültségét megváltoztatja. A 80 pozitív anódafeszültséget az (E) és a (3) csövekbe a + jellel megjelölt ponton vezetjük be. Mivel a fűtő és az anódtelep negatív pontjai földpotenciálon vannak, az anódfeszültség csatlakozási pontjából 65 áram folyik a (3) csövön és az (E) cső íűtőszálán át annak földelt végéhez. Ily módon a (3) cső emissziós áramát, amelyet a felfogott jelzések vételének erőssége szabályoz, a vevő (E) csövének fű- 70 tésére használjuk. Nagy vevőamplitudó esetén, vagyis ha az (1) csövön erős egyenáram folyik át, a (3) cső negatív előfeszültsége is nagyobb, aminek következménye csekély fűtőáram. Ezátal az 75 (E) vevőcső erősítése csökken. E berendezés lényeges előnye mindenekelőtt abban van, hogy valamely cső erősítése 1:1000 mértékben csökkenthető, .anélkül, hogy torzítás keletkezne. Másrészt közbenső 80
