104912. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségre való átvezető

___ Megjelent 1933. évi január hó 16-án. MA6YAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104912. SZÁM. — VII/Í. OSZTÁLY. Nagyfeszültségre való átvezető. Koch & Sterzel Aktieiig-esellschaft cégr Dresden. A bejelentés napja 1930. évi november hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi december hó 13-ika, Ismereteseik már elektromos kondenzátorok vagy kondenzátorszerű hatással bíró készülékeik a különböző hosszkiterjedésű dielektrikumban levő vezető közbenső re-5 legekkel, amely rétegeknek célja, hogy a dielektrikumnak belsejében és borítatlan felületén levő elektromos mezőt megváltoztassák. Ezek az úgynevezett Nagel-féle kondenzátorátvezetések vagy — támaszok. 10 Az ily átvezető kapcsoknál a dielektrikum felülete az atmoszferikus hatások ellen az időjárásnak ellenálló (porcellán vagy máseféle) burokkal vehető körül. Ismertté vált továbbá nagyfeszültsége-15 ket vezető elektromos vezetékek oly szigetelése, amelyre jellemző, hogy a vezeték oly folytonos szigetelő szalaggal burkolt, amelynek egyik oldalát apró felületdarabokra osztott fémborítás takarja. A szige-20 telő szalagon, ill. papirosszalagon kétoldalt szabad széleket hagyunk a sok részre osztott fémborítás mellett. Ez az elrendezés oly potenciálelosztást eredményez, amelyet a szigetelő szalag egyes 25 menetei határoznak meg, mikor is — hasonlóan, mint a Nagel-féle szorítónál — mind rétegről-rétegre, mind pedig a fémborítás egyes felület-darabjain át a tekercselés irányában az egész szalagon végig 30 feszültség-lépcsőzés következik be. A felület-daraboknák egymástól való elválasztása megakadályozza, hogy a nagyfeszültség — közvetlenül a fémhorításon át — kifelé kisülhessen. 35 A találmány felhasználja a kondenzátor-átvezetések vagy támaszok előállításánál ismert műveleteket. A potenciálelosztást ezeknél radiális irányban és a felület mentén behelyezett, célirányosan 40 lépcsőzetes vékony falu fémhengerekkel, mint kondenzátorokkal érjük el. A dielektrikus közbenső réteg minden változása a mezőelosztásban is változást idéz elő. Ugyanez áll oly kondenzátorokra is, ame- 45 lyeknél a borítások fémfóliák vagy megszakított fémbevonatok helyett sodronyból vagy- szalagból tekercselt borításokból állnak. A találmány értelmében javasoljuk végigmenő, rétegenkint kifelé növekvő 50 tekercselés elrendezését, amelynek kezdete a nagyfeszültségű pólussal, vége pedig a másik pólussal pl. a földdel (vagy pedig fordítva) van összekötve. Ennek az elrendezésnek az az előnye, hogy a fokozatos 55 feszültségváltozás a cséve ohmikus ellenállása, ill. önindukciója szerint — dielektrikus, ill. a.z egyes borítások közti egymás után kapcsolt egyes rétegek állapotától függetlenül — következik be. Az önin- 60 dukciót a cséveszekrénybe helyezett nyitott vagy csukott vasmaggal növelhetjük és ennek folytán menetekbeli megtakarítást érhetünk el. Minthogy a réteges tekercselés úgyszólván fojtótekercset alkot, 65 alkalmas helyen „csapolást" végezhetünk ós megfelelő teljesítményt vehetünk le, amikor is a levett feszültség szintén független a dielektrikum állapotától. Ahelyett, hogy a feszültséget az említett te- 70 kercselésről vennők le, elkülönített szekundertekercset alkalmazhatunk s így az átvezetésből átvezetési transzformátor létesíthető, amely, mint -mindegyik úgynevezett feszültség átalakítói speciálisan fe- 75 szültségmérésekre alkalmas, amikor is a