104867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék hő hatására elgőzölögtethető fémek különválasztására és kitermelésére fémes kiindulási anyagokból

Megjelent 1933. évi január hó 16-án. 11A G YA R KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104867. SZÁM. — Xll <1. OSZTÁLY. Eljárás és készülék hő hatására elgőzölögtethető fémek különválasztására és kitermelésére fémes kiindulási anyagokból. M. Lissauer & Cie cég- Köln (Rhein). A bejelentés napja 1930. évi november hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi december hó 19-ike. A találmány eljárás és készülék cink, ón, antimon, ólom, bizmut és hő hatására elgőzölögtethető egyéb fémek különválasz­tására és kitermelésére a réz vagy nikkel 5 vagy e kettő ötvözeteiből, valamint a fém­huták közbenső termékeiből pl. a pörkölt rézércek redukálása által kapott óntar­talmú nyers rézből az ú. n. óntartalmú „fekete rézből." Ily ötvözetek csak igen 10 körülményesen nagyszámú munkamenet­ben voltak feldolgozhatók anélkül, hogy sikerült volna az egyes alkatrészeket csak közelítőleg is kvantitative különválasztani vagy pláne egymástól elkülönítve kiter-15 melni. Eddigelé az olyan anyagokat, mint pl. vörös öntvényt, tombakot és hasonló ötvö­zeteket, amelyek kb. 60—90% rezet, 2—12% ónt, 1—10% ólmot a maradékban pedig 20 cinket tartalmaznak vagy óntartalmú sárgarezet vagy újezüstöt rézre, illetve réz-nikkelre akként dolgozták fel, hogy az anyagot konverterben koksszal beolvasz­tották, mire a cinket és ónt elgőzölögtet-25 ték. Emellett 98%-ig rezet tartalmazó nyers rezet és oly oxidkeveréket kapunk, amelynek óntartalma a kiindulási anyag óntartalmához képest 10—30%-ig terjed­het. Ezen kevert oxidokat keverékoxidok-30 nak nevezik és ily név alatt hozzák forga­lomba. Ezeket a keverékoxidokat akként dolgozzák fel, hogy az anyagot szódával és antracittal keverve lángkemencében beolvasztják. Mihelyt az anyag a kemen-35 cében a cink desztilláció hőmérsékletét kb. 1000°) elérte a cink gőz alakjában eltávozik, a füstcsatornában cinkoxiddá ég" el és szűrőtelepben felfogatik. Emellett azonban elkerülhetetlen, hogy a cinkgőzök az eredeti adag egy részét magukkal rá- 40 gadják. Ezenkívül az égési gázok bizonyos mennyiségű ónt is elégetnek. Az ily mó­don kapott cinkben gazdag oxid még min­dig tetemes mennyiségű ónt pl. 60—65 & cink mellett 3—6% ónt és kb. 5—8% ólmot 45 tartalmaz. Ez a munkamód nagyon körülményes ós nagy ónvesztesóggel jár. A cinktől megszabadított vagy már ere­detileg cinkmentes ötvözetek szintén igen 50 bonyolult módon voltak eddigelé feldol­gozhatók. , Harangbronznak konverterek­ben való kifuvatásánál pl. sikerült egy munkamenetben az óntartalom csak kb. 50—60%-át Sn02 alakjában kitermelni. 55 Hogy a maradék ónt hasznosítsuk, több mellékfolyamatot kellett ismételten vé­gezni, hogy végül az óntartalomnak kb. S5%-át kitermeljük. Ezt az eljárást körül­ményes mellékfolyamataival eddigelé a gg hutatechnika semmiféle eljárása sem tudta túlszárnyalni. A találmány lehetővé teszi azt, hogy a megadott fémeket ily kiindulási anyagok­ból, különösen réz- vagy nikkel-ötvözetek- 55 bői egyetlen munkamenetben tökéletesen különválasszuk és csaknem maradéktala­nul kitermeljük. Ezt azáltal érjük el, hogy az ismert konverteljárás megfordítá­sával a szükséges hőmérsékletre fölheví- 70 tett fémfürdőn redukáló gázokat, mint pl. hidrogént, szónoxidot, generátorgázt, viz­gázt, világítógázt, kokszkemencegázt és hasonlókat fuvatunk keresztül, amidőn a kiindulási anyag tulajdonságai szerint a 75 fürdő fölött redukáló, semleges vagy oxi­dáló atmoszférát tartunk fenn. A mellék­alkatrészek kitermelése minden esetben t

Next

/
Thumbnails
Contents