104853. lajstromszámú szabadalom • Fémből való szárazegyenirányító

hozásához ós emiatt tulajdonképpen tiszta veszteségnek számítandó ellenállás. Ennek következtében egy ily egyenirányítónak hatásfoka nagyobb hőmérsékletnél na-5 gyobb. Megfelelő érintkezés biztosítása céljából az elsőtajtájú egyenirányítóknál a jelenleg ismert kiviteleknél a gyűrűalakú tárcsákat erős csavarorsók járják át, úgy 10 hogy a fenéklap ezeket a tárcsákat a tengely irányában összenyomja. A találmány jellegzetessége az a felismerés, hogy az elsőfajtájú egyenirányítóknál a magasabb üzemi hőmérséklet 15 általában előnyös. Az eddigi elsőfajtájú egyenirányítók azonban az erős felmelegedést nem jól tűrik, aminek a következő okai vannak. A jó kontaktus elérése céljából az elsőfajtájú egyenirányítóknál 20 szükséges volt mindezideig hideg állapotban tekintélyes nyomóerők alkalmazása mellet préselést alkalmazni. A nagyobb terhelés folytán bekövetkező felmelegedésnél már most a központos fekvésű csavar.25 orsó még jobban felmelegedett, jobban kitágult, aminek folytán a kontaktusíltemezék re előbb nehezedő nyomás csökkent, ós az egyenirányító megszűnt kifogástalanul működni. De még a beállott lehűlés után 30 sem dolgozott egy ily egyenirányító kielégítően, minthogy a lemezkék felmelegedtek és kitágultak és a bennük fellépő feszültségek ezen, többnyire préselés útján készült szerkezeti részeknél rugalmas utó-35 hatásokat váltottak ki. Ezen rugalmas utóhatásokhoz gyakran a szerkezetben fellépő utóhatások is járultak, mint pl. a fémszulfidok összezsugorodása. A második fajtájú egyenirányítóknál is 40 alkalmaztak hellyel-közzel csavarzatokat, hogy az egyenirányító lemezeit egymásra szorítsák, tehát tisztán csak a kiilső összetartás elérésére. A második fajtájú egyenirányítók csavarzata azonban sohasem 45 vétetett oly magas kontaktusnyomásra igénybe, mint az elsőfajtájú egyenirányí-i óknál. A találmány kiküszöböli a hiányos kontaktus hátrányait és megadja annak lehe-50 tőségét, hogy az elsőfajtájú egyenirányítókat magasabb hőmérsékletek mellett zavartalanul tarthassuk üzemben. A találmány módot ad arra is, hogy az egyenirányító valamennyi tekintetbe jövő 55 üzemi hőmérsékleténél a különböző lemezek között kielégítő fcontaktusnyomás legyen létrehozható. Hogy ezt elérhessük, biztosítanunk kell, hogy a közbehelyezett tárcsák a fém struktúrájához hozzásimuljanak, ami által a különböző elemek (ré- 6 tegek) között igen jó és egyenletes felfekvés és nyomás jön létre. Ezt a célt nem tehet csak azzal elérni, hogy egyrészről a fémfelületeket, másrészről az oxidokból vagy szulfidokból való 6i tárcsák érintkezési felületeit lecsiszoljuk és tekintélyes nyomás alatt egymáshoz préseljük. A felületnek csiszolás által elérhető egyenletessége általában nem elég ahhoz, hogy azt az egyenirányító hatást 7( biztosítsa, amely az érintkező felületek íinoni struktúrájának kihasználása mellett a detektorhatáshoz elengedhetetlen. A konitaktusf elül etek kikészítésére ezért különös figyelmet kell szentelni, mert ez 7c a megmunkálás az elért egyenirányító hatás minőségét döntően befolyásolja. Annak elérésére, hogy a tárcsák ne csak sima felületek maradjanak, amelyek sima felületeken fekszenek fel, hanem hogy az 80 összfelüilet mentén minden pontban a részecskék egymásba simuljanak, a találmány szerint a lemezeket (tárcsákat) egyenirányító oszlopokba préseljük, még pedig oly magas présnyomás és a préselő 85 alkatrészek oly elrendezése mellett, hogy valamennyi tekintetbe jövő üzemi hőmérséklet mellett a kontaktusnyomás megmaradása biztosítva tegyen. A kitűzött célt nem lehet minden to- 90 vábbi nélkül elérni azzal, hogy az oszlopot, mint egészet, mindkét vége felől rövid ideig tartó présnyomásnak vetjük alá, valahogyan olyképen, mint ahogy az fémrészeknek a gyártás folyamán történő 95 préselésénél eszközöltetik; a préselésnek fokozatosan kell történnie, célszerűen egyidejű melegítéssel karöltve. Ilymódou az anyag rugalmasságát ki tudjuk használni, úgy. hogy a fémtárcsák minden ré- 10( tegben szorosan simulnak egymáshoz. Ha az egész oszlopot egy egyszerű, heves nyomással préseinők össze, úgy ezáltal a végeknél egy vagy több tárcsa túlságosan összepréseíltetnék, esetleg széjjel is zúzat- 10E nék. míg a belül lévő részek egymáshoz való préselése nem is volna kielégítő. Egy ilyen eljárásnál tehát előfordulhatna, hogy az egyenirányító oszlop belső részében csak kevés helyen volna kontaktus, 11C ezek a helyek a túlságosan magas áramsűrűség következtében túlterheltetnének, míg a kontaktusfelületek többi pontjai az áramátbocsátás és az egyenirányítás folyamatában nem is vennének részt. 115 A melegben való fokozatos préselés nem csak a közbehelyezett, egyéb anyagiból — masszából — való tárcsák, hanem bizo-