104853. lajstromszámú szabadalom • Fémből való szárazegyenirányító
Megjelent 1933. évi január hó 16-án. MAGYAR KIRÁLY! SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 104853. SZÁM. Vll/g. OSZTÁLY. Fémből való száraz-egyenirányító. Lichtenthal-Linden Erich gyáros Berlin. A bejelentés napja 1931. évi február hó 25-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi február hó 26-ika A találmány kiváltképen fémből való szárazegyenirányító, amelynél az egyenirányítóhatás kii lönböző anyagoknak egymásra való rótegezése folytán áll elő, pl. 5 olymódon, hogy fémek oxidjait és szulfidjait, továbbá fémeket vagy pedig fémeket és félfémeket (mint pl. szelént) vagy ezek ötvözeteit váltakozva egymásra következő rétegekben rendezünk el. 10 Mindezideig ezeket az egyenirányítókat olymódon készítették, hogy a különböző rétegeket vékony lemezkék vagy présel vények alakjában tényleg váltakozva egymásra helyezték. Ezeket a továbbiakban 15 első fajtájú egyenirányítóknak fogjuk nevezni. Midőn azután további, a kontaktusdetektorokra vonatkozó vizsgálatok révén az a felfogás alakult ki, hogy az egyenirá-20 nyítóhatás lényegileg a különböző felületek érintkezési helyein fellépő jelenségektől függ, a szárazegyenirányítóknak egy másik fajtája fejlődött ki; amelynél az egyik anyag (pl. réz) lemezeire a másik 25 anyag (pl. rézoxidul) egy lehetőleg vékony hártyáját visszük fel, pl. olymódon, hogy a tartófémet oxidáljuk. Ezen, a következőkben második fajtájúnak nevezett egyenirányítók összeépítésénél csak az 30 egymás között egynemű tartók egymásra rétegezése volt szükséges, minthogy ezek a tartók már maguk tartalmazták a másik anyagú réteget. A találmány lényegében az elsőfajtájú 35 egyenirányítókra vonatkozik., A találmány tárgyát tevő újítások ugyan a második fajtájú egyenirányítóknál is előnyösen alkalmazhatók, azonban légfőképen az elsőfajtájií egyenirányítókkal! ikapcsclat-40 ban vezetnek igen előnyös szerkezetekhez. A második fajtájú egyenirányítók túlterhelések ellen igen érzékenynek bizonyultak, minthogy a íartóíémnek és az ehhez tapadó rétegnek általában különböző kiterjedési együtthatója van és ennek íoly- 45 tán sérülések állanak be. Abban az esetben pl., ha a tartónak hőtágulási együtthatója kisebb, mint a réteganyagé, úgy, mihelyt a hőmérséklet egy bizonyos értéket túlhalad, a réteg egyes helyeken le- 50 válik a tartóról; ennek folyománya azonban nemcsak az egyenirányításhoz szükséges érintkezési felületek megkissebbedése, hanem egyidejűleg a megmaradó érintkezési felületek túlterhelése is, ami 55 az egyenirányító elpusztulására vezethet. A jellemzett hátrányok nem következnek be, ha az elsőfajtájú egyenirányítók nál a különböző anyagfajtáknak vékony tárcsáit rótegezzük egymásra,; ebben az 60 esetben a különböző tágulási együtthatók következtében a felületeknek nem kell egymásról leválniok, minthogy a lemezkék egymáshoz képest elcsúszhatnak. Az elsőfajtiájú egyenirányítóknál ennek követ- 65 keztében ugyanoly méretek mellett a terhelés sokkal nagyobb lehet, az ennek nyomán bekövetkező nagyobb felmelegedés, amely 300° C-ig és még ezen felül is emelkedhetik, a kontaktusokra semmiképen sem 70 káros. Az egyenirányító működése szempontjától azonban ez a felmelegedés egyenesen előnyősnek mondható. A fémek (mint pl. magnézium) között esetleg elrendezett fémvegyületek (mint Cu2 S) alacsony 75 negatív hőmérsékleti együtthatója folytán a közbenső réteg elektromos elltenálillása csökken; ez a közbenső réteg, szemben a. két réteg kontaktusellenállásával, nem járul hozzá az egyenirányító hatás létrer 80
