104821. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műselyemnek lepényalakban való előállítására

Megjelent 1933. évi január li

ó 2-án

. . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104821. SZÁM. — XIVa/1. OSZTÁLY. Eljárás müselyemaek lepényalakban való előállítására. J. P. Bemberg- A. G. cég- Wuppertal-Oberbarmen. A bejelentés napja 1930. évi december hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1929. évi december hó 20-ika. Műselyem fonásánál eddigelé oly fonófazekaikat alkalmaztak, melyeknek belső átmérője általában 15—20 cm fordulatszámuk pedig általában 6000 percenként. A 5 műselyemnél szokásos fonaltiter előállítására ezek az eszközök eddigelé megfeleltek, ha a fonófazekakat a kellő gonddal ágyazták. A szükséges nagy fordulatszámoknál a fazék nyugodt forgását és így 10 a fonás kedvező lefolyását a fazék gondos ágyazása biztosítja. Ha azonban pl, a nyujtvafonó rézoxidammoniákeljárással finomabb fonaltitert akarunk előállítani, akkor azt tapasztal-15 juk, hogy 60 és ennél kisebb denierjü fonalnak lepénybe való felcsévelése nem sikerül zavar nélkül. Ily esetben a fazék a fonalat vagy rosszul vagy egyáltalában nem húzza be. A fordulatszám fokozása 20 val a hátrányokat kikerülhetnők, ez viszont a biztos csapágyazásra való tekintettel nem lehetséges. Egyébként a fordulatszám csökkentése egyszerűbb csapágyazás végett a szokásos fonaltiter mel-25 lett is előnyös volna. A találmány eljárás műselyemnek a szokásos fonófazekakban való gyűjtésére. Az eljárás abban áll, hogy a fmom fonalakat a fonófazékba való bevezetés előtt 30 megterheljük. A fonófazék az ily terhelt fonalat még igen nagy finomság esetén is simán húzza be és abból kifogástalan lepényt alakít. A fonalat iázzál terheljük meg, hogy a szálon csapadékot létesítünk. E végből a frissen fonott fonalat oly anyagok oldatá- val kezeljük, amelyek a lecsapó fürdőből ' eredő anyagokkal oldhatatlan vegyülete > '^ ket alkotnak. Különösen alkalmasak oly vegyületek, amelyek aránylag nehéz ve gyületekké alakíthatók. így a rézműselyemfonálnál oly nehéz fémek sói különösen alkalmasak, amelyek a fonálban még bent levő ammóniák és réz hatása alatt oldhatatlan bázikus sókká vagy 45 hidroxidokká alakulnak. Viszkózfonalaknál, amelyek kénsavval vagy kénsavas sóoldatokkal terhelve hagyják el a fonófürdőt, különösen előnyös az oldható ólomsókkal való kezelés. 50 Az új eljárás lehetővé teszi, hogy közönséges fonaltiterü mű selyemfonalak fonásánál kifogástalan fonólepényt állítsunk elő lényegesen csökkentett fordulatszámú fonófazekakban. Ekkor ugyan a 55 sodrat csekélyebb lesz, azonban nagy mértékben kíméljük a fonófazekat. A fonógép munkaszükséglete is kisebb és a fazekak ágyazása egyszerűbb, mert nem kell oly nagy pontosságú ágyazást alkalmaznunk, 60 mint a szokásos nagy fordulatszámoknál. A fordulatszám növelésével ugyanis a csapágyra beható erők, amelyek a fazék nyugtalan járását okozzák, lényegesen megnőnek. 65 A fonás után a csapadékokat a fonál utókezelése közben megfelelő eszközökkel, pl. savakkal oldjuk és a fonálból kimossuk. Mivel savakkal vagy hasonló anyagokkal való utókezelés az eddig ismert 70 eljárásoknál is szokásos volt, a találmány szerinti eljárás az ismerteknél nem bonyolultabb. A következőkben az eljárás példák kapcsán ismertetjük: 75 A rézoxidammoniákoldatból képezett elemi fonalak a fonórózsából a fonóedénybe jutnak, amelyben a kicsapó fürdő áramló víz. A kicsapás után a fonóedényből kilépő fonalakban tetemes mennyiség 80