104747. lajstromszámú szabadalom • Detektorkapcsolás

Megjelent 1932. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104741. SZÁM. — VlI/j. OSZTÁLY. Detektorkapcsolás. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég Eiudlioveii (Hollandia). A bejelentés napja 1930. évi április hó 12-ike. Hollandiai elsőbbsége 1929 évi junius hó 20-ika. A találmány nagyfrekvenciájú rezgések úgynevezett detektálására, különösen pe dig az úgynevezett rácsdetektálásra vonatkozik. Ennél a detektor vezérlőráicsa 5 tudvalevőleg aránylag kis kondenzátoron át a nagyfrekvenciájú rezgések forrásával van összekötve. Ezen körülménynek, valamint a rács-izzószál-pálya egyoldalú vezetőképességének következménye, hogy 10 mindegyik nagyfrekvenciájú hullámvonalnál a rács közepes potenciálja csökken, miután a rácson elektronok gyűlnek össze, amelyek a meglévő levezetési utakon (tökéletlen szigetelésen) vagy külön 15 ezen célra alkalmazott levezetési ellenálláson át lefolyhatnak. A közepes vácspoteniciál ezen növekedésével ós csökkenésével önként értetődően együtt jár az anódáram növekedése és 20 csökkenése, melyek így a hullámvonalak (hallható) ritmusában mennek végbe és a vevőben észlelhetők. A detektálás ezen módjának az az előnye, hogy különösen érzékeny és éppen 25 ezért azt meglehetősen általánosan használják az anód-detektálással ellentétben, mely gyakcratilag es'ak akkor alkalmazható, ha a bevezetett nagyfrekvenciájú rezgések amplitúdójának meglehetősen 30 jelentékeny értéke van. Az előbb ismertetett rácsdetektálásnak hátránya azonban, hogy az anódáram ingadozásai a beérkező nagyfrekvenciájú rezgések amplitúdóinak változásaival 35 csak bizonyos határok között tartanak lépést, mely arányosság azonban természetesen általában kívánatos. A nagyfrekvenciájú rácsrezgések nagy amplitúdója esetén ugyanis a közepes rácspotenciál annyira csökken, hogy a 40 cső karakterisztikájának alsó, görbe részén kezd dolgozni, ami annyit jelent, hogy a közepes anódáram nem felel meg többé ainnak az értéknek, mely a sztatikai karakterisztikából mint a fentemlített, 45 alacsony í'áespotenciálhoz tartozó érték leolvasható, hanem oly értékre tesz szert, mely magasabban fekszik, ami a fellépő anóddetektálás következménye. Az anóddetektálás itt tehát a rácsdetektálás ellen 50 dolgozik, a fentemlített arányosságot elrontja, sőt igen erőteljes beérkező jelek esetében az erőviszonyokat megfordít-Ilii t J cl * clZcl Z cl beérkező nagyfrekvenvenciájú rezgések amplitúdójának növekedé- 55 sével a vétel gyengébbé válik. Ha tehát oly készülékkel, mely gyenge jelek vételére van berendezve és ezen célra egyr

ebek között rácsdetektálással van ellátva, erőteljes adóhoz közeledünk, az a 60 sajátságos, azonban nem kívánatos jelenség mutatkozik, hogy ezen adót kellően csak úgy tudjuk venni, ha a készüléket, elhangoljuk, mert a rezonanciára való hangolás esetében a detektor ráosrezgé- 65 seinek amplitúdója oly naggyá válik, hogy a rácsdetektálást az egyidejűleg fellépő anóddetektálás majdnem teljesen lerontja. A találmány rácsdetektálásra való oly 70 kapcsolásra vonatkozik, melynél az előbb ismertetett hátrányt kiküszöböltük. Az új kapcsolásnál követett új elv a következő: Ha egy detektorkörön belül nem egy, 75 hanem két vagy több vezérlő rácsot rendezünk el, úgy ezeket egy nagyfrekvenciájú rezgések által átjárt kapcsolás azo-