104715. lajstromszámú szabadalom • Sínkontaktus
— 2 — lehetőleg legmélyebb helyén (12) furat van elrendezve. Az ellenkontaktus a (8) emelőn sZiigetelten rögzített, nagyjában hengeres (13) higany tartály gyanánt van ki-5 képezve, melybe a (11) tárcsa lehető csekély játékközzel beleillik. Ha a vonat kereke az (1) sín fölött elhalad, akkor a (13) higanytartály emelkedik. Minthogy azonban a higanytartály keresztmetszeti 10 felülete sokkal nagyobb a higanytartály és a (11) tárcsa közötti gyűrűs keresztmetszetű felületnél, a higanytartály fölfelé mozgásának kezdetén a higany a gyűrűs térben sokkal gyorsabban száll fel, 15 mint a higanytartály maga, mindaddig, míg a higany a gyűrűs térben a (11) tárcsa felső szegélyét el nem érte, a tárcsa homorú felső oldalába át nem ömlött és a (6) kontaktus csupasz fcmpeckével érin-t-20 kezesbe nem jutott. A higany tartálynak a kontaktus létesítéséhez szükséges fölfelé mozgása tehát sokkal kisebb a (11) tárcsa szegélyének, vastagságánál úgy, hogy a kontaktus maga még a símnek igen kis be-25 hajlásánál is működik. Ha a kerek az (1) sín fölött elvonult, a (13) higanytartály siilyedni igyekszik; minthogy azonban a (11) tárcsával fékfazék módjára hat, lefelé való mozgása késleltetik, még pedig 30 annyira, hogy a vonat két egymásután következő kerekének az (1) sín fölött való elhaladásánál a (6) és (10) kontaktusok közötti vezető összeköttetés nem szakad meg. A (13) higanytartály és a (11) tárcsa 35 helyett tetszőleges fékfazék is alkalmazható, amely a, (10) ellenkontaktus lefelé való mozgását kellően fékezi. Ahelyett, hogy a (4) rudat a felépítménnyel, pl. két szomszédos haránt-talp-40 fával megtámasztott (2, 3) pontokban rogzítenők, a 4. ábra szerint, a (4) rúd végeit két-két szomszédos (21. 22) és (31, 32) haránt-talpfa, között, a középen is rögzíthetjük, míg a (4) rúd (5) karja a szomszé-45 dos (21, 31) haránt-talpfák között, a középen fekszik. Ennek a következménye, hogy ha a kerék az (5) kar fölött elhalad és a sín ezen a helyen behajlik, egyúttal a (4) rúdnak a sínen való (2, 3) megerősí-50 tési pontjai megemeltetnek. Ezáltal a (4) rúd, illetve az (5) kar és a behajlást szenvedő sín-középdarabnak és vele együtt az általa működtetett (8) emelőnek ós a (10) ellenkontaktusnak kölcsönös mozgása majdnem kétszer akkora lesz, miáltal a 55 kontaktus még könnyebben működik. Szabadalmi igények: 1. Sínkontaktus, melyet az jellemez, hogy a sínen egy ennek behajlásában részt nem vevő, a síntalp szintje felett fekvő 60 és oldalt kinyúló kontaktusos karral ellátott vonalzószerű alkatrész van megerősítve, melynek ellenkontaktusát a behajló sín úgy működteti, hogy a vonat kerekének a sín fölötti elhaladá- 65 sánál a kontaktus ellenkontaktusával érintkezésbe jut. 2. Az. 1. igényben védett sínkontaktus megoldási alakja, melyet az jellemez, hogy a sínen, két megtámasztott hely 70 közelében, hajlításnak ellenálló (4) rúd van megerősítve, melynek megközelítően a közepén oldalra kinyúló (5) karja van, melynek szabad vége szigetelt (6) kontaktust hord és hogy ezen 75 karból kinyúló (7) nyúlványon (8) emelő van ágyazva, melynek egyik karja esetleg állítható (9) ütközőjével a síntalp alá nyúlik, másik karja a, (6) kontaktussal szemben fekvő (10) ellen- go kontaktust hordja. 3. A 2. igényben védett sínkontaktus megoldási alakja, melyet az jellemez, hogy a (6) kontaktus szigetelt, felfelé homorú tárcsát hord, amely lehetőleg 85 legmélyebb helyén át van törve és csekély játékközzel mozog a (8) emelő által megtámasztott, ellenkontaktust alkotó, szigetelő (13) higany tartályban. 4. A 2. igényben védett sínkontaktus go változata haránt-talpas felépítmények számára, melyet az jellemez, hogy a sín támadási pontja, a:z ellenkontaktust működtető szervben két szomszédos (21, 31) haránttalp között a középen 95 fekszik, a (4) rúd végei azonban a sínhez lehetőleg közel, a (21, 22) és a (31), ill. (32) talpak között, a középen vanniale rögzítve. 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest.
