104710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vasoxid és kéndioxid előállítására kéntartalmú vasércekből

ventilátor vagy centrifugiálíuvó SEÍVÓ-csonkjával van összekapcsolva. E fúvó (29) nyomócsöve a (14) elégőkamra tete­jébe torkollik és a totszésszeirinti szerke-5 zetíi, hőálló (30) Híúvónyílásaban, illettre szer keze tb en v é g;z ö d,ik. A fentismertetett berendezés a követ­kezőképen működik: A (25) tartályba száraz, finom eloszlású 10 féniszulfidot, mint pl. iszapolt terméket vagy finomra tört (zúzott) vaspiritet töl­tünk be, mely a (26) szabályozóberende­zésen keresztül megszabott mennyiségben táplálódik be a nyitott (27) tölcsérbe, 15 melyben a légáramlat megragadja, a (28) fúvóba szívja és abból a (14) égő­kamrába fújja, függőlegesen lefelé haladó irányban. A (26) táplálóberendezés és a (28) fúvó szabályozásával az ércnek a 20 kemencébe való táplálási sebességét, il­letve ? betáplált érc mennyiségét, vala­mint az érccel együtt belépő levegő meny­nyiségét és sebességét tetszésszerint sza­bályozhatjuk. A (21) szívóberendezés szívó 25 hatása a (19) elégőkamrába annak fene­kéről szív be levegőt, mely e kamrán alulról felfelé áramlik át s ugyanez a szívóberendezés szívja a, kemencében keletkező gázokat s az esetleg megmaradó 30 levegőt lefelé a (15) kamrán és a (20) kazánon át. Az elégő kamrába az annak fenekén belépő levegő mennyiségét és sebességét >a (22) fújtószelep állításával, valamint a (21) szívóberendezés sebessé-35 gének változtatásával szabályozhatjuk. A légáramlatokat célszerűen úgy állítjuk be, hogy a felfelé mozgó légáramlat ellensúlyozza az ércrészeeskéknek lefelé irányuló kezdfec-'bességét és ré.zben el-40 lensiílyozza a nehézségi gyorsulást is, úgy, hogy e: zzel a részecskéknek az el­égési kamrában való leszállási idejét meghosszabbítjuk, azaz esésüket lassít­juk. A részecskék legnagyobb része a. (18) 45 berendezésre rakódik le, mely azokat el­távolítja. Azok a linóm részecskék, me­lyeket a légáramlat a (13) fal fölött a (15) kamrába ragad magával, e kamra fenekére rakódnak le és azokat a (19) be-50 rendezés távolítja el. A találmány szerinti eljárást a fenteb­biekben leírt berendezésben a következő­képen foganatosítjuk: Miután a kemencét előzőleg kellőképen 55 felhevítettük, a műveletet azzal kezdjük meg, hogy az elégési kamrába felülről lefelé finom eloszlású szulfidot táplálunk be, kevesebb levegővel, mint amennyi a szulfid elégetéséhez szükséges és a szul­fid teljes elégetéséhez szükséges többi le- 60 vegőniennyiséget, melyre gyakorlatilag szükség van, az elégési kamrán alulról felfelé irányuló áramban szívatjuk ke­resztül. Ha a kellő hőmérsékletek már be­álltak és a kemence teljes szabályszerű 65 működésben van, abban három tisztán felismerhető és megszabott öv keletkezik, melyek méretei a levegőmennyiségektől, a légáramlatok sebességeitől és a betáp­lált szulfid mennyiségétől és sebességé- 70 tői függenek. A legfelső vagy hevítőöv a (30) ki­fúvónyílástól lefelé terjed bizonyos tá­volságra. Az ebben az övben levő légkör legnagyobbrészt kéndioxidból és nitro- 75 génből áll, melyek az alsó övekből száll­nak fel. A hőmérséklet túlmagas ahhoz, hogy a kéndioxid oxidációját a szulfidok­kal együtt belépő levegővel megengedje és az alsó övekből csak kevés vagy semmi 80 levegő sem száll fel. Az ezen az övön át lefelé haladó szulfidrészecskék itt hevül­nek fel a gyulladási hőmérsékletre és esetleg már az olvadási hőmérsékletre. Ha az ércben szabad kén van, ennek egy 85 része elpárologhat és eléghet. A középső vagy elsődleges elégési öv, a felette és alatta levő övektől egész vi­lágosan és láthatóan válik el. Ez az öv attól a szinttől, melyen a szulfid részecs- 90 kék meggyulladnak, lefelé terjed és benne intenzív elégés és teljes megolvadás megy végbe, melyek folyamán a legtöbb kén kéndioxiddá ég el azzal a levegővel, mellyel a szulfidokat betápláltuk, vala- 95 mint annak a levegőnek egy részével, melyet az elégési kamra fenekén át szí­vattunk be. Lehetséges, hogy a vas egy része is elég. Ebben az övben a szulfid­részecskék oly'an levegőmennyiségben ég- 100 nek el, mely elegendő a kén legnagyobb részének oxidálására, s a részecskéket az ennek folyamán keletkező hő az olva­dási hőmérsékleten tartja. A részecskék felfúvódása és szétpukkadása valószínű- 105 leg legnagyobbrészt ebben az övben megy végbe, melyet az égő kén jellegzetes lángja tölt be. A legalsó vagy másodlagos elégési öv attól a szinttől, melyen a szulfidrészecs- no kék izzókká válnak, közel a kamra fe­nekéig terjed le. Ebben az övben a ma­gas hőmérsékletre hevített részecskék fö­lös mennyiségű, aránylag higítatlan le­vegővel találkoznak, melyet a kamra fe- 115 nekén át szívtunk be. A részecskék egyé­nileg is láthatók, fényesen szikrázó fény­pontocskák alakjában és igen valószínű,

Next

/
Thumbnails
Contents