104667. lajstromszámú szabadalom • Sorompót helyettesítő önműködő villamos jelzőkészülék vasúti átjárokhoz
Megjelent 1932. évi december hó 1-én MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101661. SZÁM. — Va/2. OSZTÁLY. Sorompót helyettesítő önműködő villamos jelzőkészülék vasúti átjárókhoz. Jófejű József oki. g-azdatiszt Kálóz. Pótszabadalom a 102193. sz. törzsszabadalomhoz. A p&tszabadalom bejelentésének napja 1931. évi április hó 23-ika. A 102193. számú törzsszabadalomban oly sorompót helyettesítő önműködő villamos jelzőkészülék van védve, melynél a jelzőcsengő és jelzőlámpa áramkörének 5 zárására, illetve megszakítására rugóval egymáshoz nyomott, kampószerűen kiképzett két, egymás fölött fekvő érintkezőfej van alkalmazva, melyek az átjáró előtt helyezkednek el és melyek közül az alsó-10 nak tartókarja forgáscsap körül elforgatható, a felsőé pedig emelhető, vagy sülyeszthető és ez utóbbi kar, az áthaladó vonat által elbillenthető emelőre van erősítve. 15 Ennek a készüléknek az a hátránya, hogy belőle kettőt kell alkalmazni, egyet az egyik irányból jövő, egyet pedig a másik irányból jövő vonat számára. A találmány már most oly villamos jelzőkészü-20 lékre vonatkozik, melyből a két irányból jövő vonatokhoz csupán csak egyet kell alkalmazni, miáltal a felszerelés költsége jelentékenyen csökken. A csatolt rajzon a készüléknek két ki-25 viteli alakja van feltüntetve és pedig az 1. ábra a vasúti átjáró felülnézete, a 2. ábra a jelzőkészülék egyik kiviteli alakjának vázlatos rajza, a 3. ábra a jelzőkészülék másik kiviteli 30 alakjának vázlatos rajza, a 4. ábra pedig a 3. ábra szerinti készülékhez tartozó kapcsoló felülnézete, nagyobb léptékben. A vasúti átjáró előtt és mögött egy-egy 35 függélyes síkban fekvő kapcsoló van olymódon elhelyezve, hogy a kapcsoló karja felfelé áll. A 2. ábra szerinti kiviteli alaknál a kapcsolót az (1) fej alkotja, mely függőleges (2) csap körül elforgatható és melyből (3) kar áll felfelé. E fej alsó oldala (4) villává van kiképezve. A villaájgak mögött; az (5, 6) forgástengelyek körül elforduló (7, 8) és (9, 10), illetve (71 , 8i) és (91 , 101 ) kétkarú emelők vannak. A (8) és (9) emelőkarok a (11) rugókra támasz- 45 kodnak, a (7) és (9) emelőkarok végét pedig a (12) csigán átvetett (13) huzal köti egymáshoz. A (9) kar alatt (14) érintkezőrúd van, mely (15) rugó közbeiktatásával a (9) karhoz van erősítve. E rúdnak egy- 50-mással derékszöget bezáró két ága van, melyek (16, 17) kampós érintkezőfejben végződnek. Ezekkel szemközt (18, 19) kampós érintkezőfejek vannak, melyeknek (20) vezetőfémből készült tartókerete a (21) 55-forgáscsap körül elforgatható és (22) rugók hatása alatt álló (23) érintkezőrúdhoz van erősítve. A jelzőkészülékeket működtető áramforrás két sarka a (14) és (23) érintkezőrudakhoz van kapcsolva. A (23) 60 rudat a (25) csigán átvetett (24) huzal a (71 ) és (91 ) emelőkarokkal köti össze. A (24) huzal tetszés szerinti (26) hőokozta tágulást kiegyenlítőszerkezettel van ellátva. A mozdonyon vagy a kocsikon oly kar 65 van megerősítve, mely a készülék mellett való elhaladáskor ütközik a (3) karba. Ha a vonat az (A) nyíl irányában közeledik az átjáróhoz, az átjáró előtti (1) kapcsolót a (3) karnál fogva, (2) forgáscsap 70 körül (B) nyíl irányában elforgatja. Ezáltal lenyomódik a (9) emelőkar és a (14) érintkezőrúd végén levő kampós (17) fej belékaapaszkodik a (19) kampós érintkezőfejbe. Ezzel záródik az áramkör és a vil- 75 lamos jelzőkészülékek működésbe lépnek. A jelzőkészülékek addig működnek, míg csak a vonat az átjárót el nem hagyta.
