104652. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés az elektroncsövek vákuumterében elrendezett vezetődrótok kimerevítésére és kölcsönös helyzetükben való rögzítésére

- Megjelent 1933. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 104652. SZÁM. — VII/d. OSZTÁLY. Elrendezés az elektroncsövek váknumterében elrendezett vezetődrótok kimerevítésére és kölcsönös helyzetükben való rögzítésére. Dr. Loewe Zsigmond mérnök Berliu-Steglitz. A. bejelentés napja 1929. évi január hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi január hó 21-ike. ( Nagyobhszabású hozzávezetődróttal bíró elektroncsöveknél ismeretesek oly elrendezések, amelyeknek célja ezen drótok kimerevítése; kiváltképen a többszörös csö-5 vek bonyolult szerkezeténél mutatkozott annak a szükségessége, hogy a hozzávezetéseket kimerevítsük és egymástól való távolságukat megrögzítsük. Ily elrendezés szükséges, hogy a csövek szállíthatóságát 10 megnöveljük és a hozzávezetések mechanikai rezgéseit a csövek bármilyen megrázkódtatásánál elkerüljük. Ismeretessé váltak oly elrendezések, amelyeknél a vezetődrótok egymástól bizonyos távolságok-15 ban egy üvegrúdba vannak beforrasztva; kitűnt azonban, hogy ennek az elrendezésnek különböző hátrányai vannak. Ilyen hátrányként elsősorban az jön tekintetbe, hogy a vezetődrótoknak a szigetelőm asz-20 szába való beforrasztásánál gázzárványok jönnek létre, amelyek a csőnek üzemközben való későbbi felmelegedésénél szabaddá válnak. Ezek a felszabadult gázok, mint ismeretes, kellemetlen hatásokban 25 nyilvánulnak meg. A gázzárványok keletkezése az említett kiviteleknél az üveg és a beforrasztott vezetődrótok kiterjedési együtthatóinak különbözőségére vezethető vissza. A beforrasztást követő lehűlésnél 30 a nagyobb mértékben összehúzódó drót törekszik az üveget magával húzni, amely a kisebb méretű összehúzódás következtében visszamarad. Minthogy a beforrasztás az atmoszférában történik, ilyen módon 35 gázbuborékok keletkeznek, amelyek a cső későbbi felmelegedésénél kiszabadulhatnak. A jelen találmány célja ezeknek a hátrányoknak kiküszöbölése. A találmány alapgondolata abban a felismerésben áll, hogy a vezetődrótokat nem kell szükségszerűen 40 az üvegtartókba beforrasztani, tekintettel arra, hogy a csőrendszerek azután vákuumban fognak állani. A találmány értelmében a drótok rögzítése és kimerevítése egy szigetelőanyagból való haránttartóval 45 van eszközölve, amelyhez valamennyi, ugyanazon elektródarendszerhez tartozó bevezetődrót rögzítőelemek segélyével forrasztás nélkül, van hozzá erősítve. A találmány lényege a csatolt rajzon né- 50 hány foganatosítási példa kapcsán van megmagyarázva. Az 1. ábra egy többszörös csőnek elektródarendszerét mutatja, a hozzátartozó (a) hozzávezetődrótokkal. Ezeknek a drótok- 55 nak a (b) rúdon — haránttartón — váló megerősítés által biztosítsunk kellő stabilitást. A megerősítés maga a (c) kengyelek segélyével történik. A 2. ábra, mely az elektródarendszert oldal- 00 nézetben ábrázolja, mutatja, hogy mindegyik hozzávezetődróthoz egy, a (b) tartót szorosan átfogó (c) kengyel van hozzáhegesztve. Hegesztés helyett másféle felerősítési módot is lehet alkalmazni; a 65 4. ábra szerinti kivitelnél pl. e célra karmantyúk szolgálnak. A hozzávezetődrót és a kengyel összeerősítésének szilárd kapcsolás létrehozása céljából olyannak kell lennie, hogy ez az összeerősítés a gyártás- 70 nál fellépő mechanikai igénybevételeknek ellenálljon. A kengyelnek a hozzávezetődrótokra gyakorolt nyomását a rúd közvetítésével különböző módon lehet létrehozni. A találmány 75 értelmében az elektródarendszert teljesen felszereljük és a kengyelekkel összehegeszt-