104589. lajstromszámú szabadalom • Berendezés erősítöcső anódaáramának elektromos kapacitás által való vezérlésére

Megjelent 1932. évi november hó 2-án-MAGYAR KIRÁLY! SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 104589. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Berendezés erősítőcső anódaáramának elektromos kapacitás által való vezérlésére* Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T. Újpest. A bejelentés napja 1930. évi október hó 28-ika. A találmány erősítőcső anódaáramának , kis elektromos kapacitások általi vezérlésére való berendezés. Számos műszaki és méréstechnikai pro-5 bléma visszavezethető kis elektromos kapacitások mérésére, jelzésére vagy regisztrálására. Manóm éter membránjának, hőmérő higanyoszlopának, mindenféle műszer mutatójának helyzete, személyek kö-10 zeledése, gépalkatrészek elmozdulása stb. mind megváltoztatják vagy megváltoztathatják elektromos vezetőknek egymáshoz képesti kapacitását. Ezidőszerint is használatosak már be-15 rendezések, melyek kis kapacitásra, illetőleg kis kapacitásváltozásokra reagálnak; ezek lényegükben erősítőberendezésekre ható magasfrekvenciájú áramkörök alkalmazásán alapulnak, melyeket valamely 20 kis kapacitás hozzáadódása elhangol. A találmány oly berendezés, melynél ugyanezen célt lényegesen egyszerűbb eszközökkel érjük el. A berendezés lényegileg egyetlen erősítőcsőből áll, mely anóda-25 körében mérő vagy regisztráló műszert, jelfogót vagy további erősítésre való elemet (pl. erősítőcső rácskörének két pontja) tartalmaz, míg az anódáram erősségét befolyásoló változó kapacitásnak, melyet to-30 vábbiakban vezérlőkapacitásnak nevezünk, egyik fegyverzete az erősítőcső rácsához van kapcsolva. Ha a vezérlőkapacitás másik fegyverzete és a cső katódája közé váltakozó feszültséget kapcsolunk, 35 akkor , a rácsra váltakozó feszültség kerül, egyidejűleg a jól ismert audiónhatás következtében, a rácsfeszültség középértéke a negatívban eltolódik és az anódaáram középértéke csökken. Az anódaáram ezen 40 csökkenése, a vezérlőkapacitástól függvén, ez utóbbi mérésére szolgálhat, jelfogót működtethet stb. Különösen előnyös kivitele a találmány szerinti berendezésnek az, melynél anódafesziiltségnek ugyancsak váltakozó feszültséget használunk és 45. pedig a rácsfeszültséggel egyenlő periódusszámú, de attól 180°-nyira eltolt fázisú feszültséget. Ezzel először is külön anódatelep vagy egyenirányító berendezés alkalmazását kerülhetjük el, ezenkívül pe- 5Q. dig adott vezérlőkapacitás mellett nagyobb százalékos anódaáramváltozást érhetünk el, mint egyenáramú anódfeszültség esetén. Ez könnyen belátható a csatolt rajz elektroncső karakterisztikát ábrázoló 1. 55-ábrája segélyével, melyen az (a, a) görbe a cső anódaáram-rácsfeszültség karakterisztikáját jelenti; OA = Jo a nyugalmi anódaáram, amin itt és a következőkben azt az áramértéket értjük, amely szigetelt 60 rács esetén áll fenn. Ha a rácsra (e) csúcsfeszültségű váltakozó áram kerül, akkor a rácsfeszültség középértéke kb. (e)-vel csökken és az anódáram, illetőleg annak időbeli középértéke PB-re, vagyis JOe-ra áll 65 be és az áramcsökkenés AB'. Ha az anódóra váltakozó feszültséget kapcsolunk, akkor csak azon félperiódusokban folyik anódaáram, melyekben az anóda pozitív, a közepes anódaáram tehát csak mintegy 70 fele lesz annak, mint ami a váltakozó áram effektív értékével egyenlő egyenárarm'i anódafeszültség mellett folyna, a nyugalmi áram tehát csak mintegy V2ÜA lesz. Ha most az előbbi vezérlőkapacitást 75 megtartjuk, vagyis, ha a rácson ugyanakkora feszültség lesz, mint előbb, akkor az anódaáram középértéke a rácson és anódán fekvő feszültségek fáziseltolásától fog függeni. Ha ez a fáziseltolódás pl. 0°, 80