104552. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csontterméknek az enyvtelenítés előtt való kezelésére

— 2 — előbb keletkezett enyvtömegekre bontólag' hatnak. A találmány mármost a vizsgálatok folyamán tett azon megállapításon! alapszik, 5 hogy a vízben oldható enyvanyagnak gőznyomás útján való átalakítása tekintélyes mennyiségben és rövidebb ideig tartó s alacsonyabb gőznyomások alkalmazása útján bekővetkezhetik, ha a hidratációs vizet a 10 csonttermékbe egy külön munkamenetben a gőzkezelés előtt ismét bekebeleztetjük. Ez különböző módon érhető el. Elsősorban azt találtam, hogy a száraz csontanyagnak enyhe lúgos kezelése kúlpnósen hatékony 15 módon lehetővé teszi azt, hogy a kollagénbe a hidratációs vizet az érzékeny termék károsítása nélkül ismét bekebelezhessük és ezt ilyen módon olyan állapotba helyezzük vissza, amelyben a kollagén olyan kiváló 20 minőségű enyvek előállítására alkalmas, amilyeneket az eddig feldolgozott csonttermékből még megközelítőleg sem tudtak elérni. Ezen eljárási módozatnak természetesen 25 semmi kapcsolata sincs a csonttermék alkalikezelésével, amit a tisztítás céljából adott esetben ajánlottak. Lúgos hatószerek gyanánt többek között a következők jönnek figyelembe: szerves 30 és szervetlen bázisok, szerves vagy szervetlen természetű, lúgosán reagáló sók, fémoxidok és hidroxidok. Különösen célszerűnek mutatkozott az enyhe lúgos kezelésnek ammóniákkal vagy 35 aminokkal való foganatosítása. A laboratóriumban és üzemszerűen keresztülvitt kísérletek a következő módon mennek végbe. A csontterméket 48 óráig gyenge ammo-40 niákvízben feküdni hagytuk. A csontleírmék igen jól átpuhult, mire azután vízzel jól kimostuk. Az ilyen módon előkezelt csontterméket azután váltakozva gőznyomással ós meleg-45 vizes kilúgozással enyvtelenítettük. A kapott enyv minősége az eddig elért csontenyvminőségeket igen lényegesen felülmulta. Az találtuk továbbá, hogy a hidratációs 50 víznek a gőzkezelés előtt való bekebeleztetése savak, savanyú vagy neutrális sók gyenge fürdői útján is foganatosítható. Ámbár már eddigelé is szokásos a csontenyvgyártásnál, a csontterméknek a gőzkezelés 55 előtt általában kénessavas fürdőkkel való "' kezelése, ez azonban kifejezetten abból a célból történt, hogy a csontterméket a vértől és más tisztátalanságoktól megtisztítsák. A találmány értelmében azt lehetne feltételezni, hogy e tisztítófürdőnek mellékhatás 60 gyanánt jobb enyvminőségekhez kellene vezetnie. Mindazonáltal ez a kezelés távolról sem ad olyan enyvminőségeket, amilyeneket a találmány szerint elérhetünk. A kísérletek alapján megállapítást nyert, mi- 65 szerint ennek oka az, hogy a kénessavasfürdők a csonttermékkel való érintkezéskor igen gyorsan olyan hidrogénionkoncentricáióra állítódnak be, amely az izoelektromos pont közvetlen közelében van. Ismere- 70 tes, hogy áz enyv és zselatin, ill. kollagén az izoelektromos pontnál a legkisebb hidratációs hajlamot mutatják, tehát a találmány értelmében a legrosszabb eredményt adják, amit az eddigi gyakorlat is igazol. 75 Mindazon más savak, savanyú és neutrális sók, amelyeket használtunk, olyan enyvminőségeket adtak, amelyek az eddig elért minőségeket lényegesen fölülmúlják. Kétségtelen, hogy az ilyen vegyszeres fürdők- 80 •nek jobb hatása arra vezethető vissza, hogy azoknak hidrogénionkoncentrációja a fürdő egész tartama alatt vagy ezen tartam túlnyomó részében az izzóelektromos ponttól távol fekszik vagy legalább is azoknak, ha 85 erre egyik vagy másik hajlamos is, a csonttermékkel hosszabb ideig való érintkezésre van szükségük ahhoz, hogy az izoelektromos pontra beállítódjanak. Mindenesetre azonban mindezen reagensek alkalmasak a 90 hidratációnak kellőképem előidézésére, mielőtt szórványos esetekben az izoelektromos pontot elérik. A savakat, savanyú és neutrális sókat olyan gyenge oldatokban' alkalmazzuk, hogy 95 az ásványi anyag említésre méltó oldása nem következik be. A munkamenetnek tehát semmi kapcsolata nincs a csontterméknek, pl. sósavval való macerálásával, a zselatingyártás osszein-termelése céljából, 100 minthogy nagy savtömegekkel, aránylag erős koncentrációban kell dolgozni, avégből, hogy a csontterméknek ásványi anyaga többé vagy kevésbbé oldódjék. A találmány szerinti eljárásnak második 105 foganatosítási alakja tehát abból áll, hogy a csontterméket az enyvtelenítés előtt a hidratációs víz újbóli bekebeleztetése céljából savaknak, savanyú és neutrális sóknak gyenge fürdőivel kezeljük, mimellett a für- no dőket úgy kell beállítani, hogy azoknak hidrogénionkoncentrációja ne az izoelektromos pontnál vagy annak közvetlen közelében feküdjék, illetve, hogy arra igen gyorsan ne állítódjék be. A találmánynak to- 115 vábbi ismérve az, hogy a fürdők olyan gyengék, hogy a csonttermék ásványi alkat-