104505. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bevonó és impregnáló anyagok előállítására
Megjelent 1933. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 104505. SZÁM. — IVh/1. (IY/f., Xl/g.) OSZTÁLY. Eljárás bevonó és impregnáló anyagok előállítására. Elektrochemische Werke München Aktiengesellschaft cég Höllriegrelskreuth. A bejelentés napja 1931. évi április hó 22 ike. A találmány eljárás bevonó (mázoló) és impregnáló anyagoknak előállítására paraffin felhasználásával. Paraffinon itt és a továbbiakban nemcsak az alifás sor 5 szénhidrogénjeit értjük, hanem azokat az anyagokat is, amelyek fizikailag ugyanolyan tulajdonságúak, pl. az ásványi és növényi viaszokat. A paraffinok, különösen a magias hőmérsékleten olvadó paraffi-10 nok értékes tulajdonságai mostanáig a bevonó (mázoló) technikában csak kis mértékben találtak alkalmazást. Paraffinok tudvalevőleg majdnem az összes savakkal, lúgokkal és a legtöbb sóval szem-15 ben rendkívül ellentállók, feltéve, hogy oly hőmérsékleten kerülnek alkalmazásba, amely lényegesen az olvadási pontjuk alatt van. A találmány előnye, hogy oly bevonat 20 állítható elő, amely gőzökkel és gázokkal szemben rendkívül ellentálló és folyadékokkal, pl. esővízzel vagy mosóvízzel nem mosható le. További előnye, hogy a bevonóanyag 25 (mázolóanyag) a bevonandó felületre jól felvihető, azaz jó a mázolhatósaga és a legkülönbözőbb hőmérsékleteken felhasználható. Az is előnye, hogy az eljárás szerint 30 előállított mázoló-, illetve bevonóanyag, festékekkel, különösen fedő1 festékekkel keverhető, mimellett ezen festékbevonatok vízállósága lényegesen nő. A találmány különös előnyét abban 35 látjuk, hogy a vizes kolloidális diszperziók, — úgy amint azokat a találmány szerint előállítjuk, olajfestékekkel és más, vízzel nem keverhető bevonóanyagokkal elegyíthetők és azokhoz oly töménységben adhatók, amely más úton nem érhető el. 40 Az olajfestékek stb. minősége és különösen azok rugalmassága ilymódon lényegesen növelhető. Már megkísérelték vizes paraffin-diszperziók segélyével különbözöl anyagokon 45 bevonatok előállítását, illetve ezen anyagok impregnálását. Emellett a paraffindiszperziókhoz a legkülönbözőbb adalékokat adták és nagy mennyiségben használtak emulgátorokat, mivel azt hitték, 50 hogy ezzel ellenálló bevonatot vagy im-Piregnálóréteget lehet létesíteni. Gondos kísérletek alapján megállapítottuk, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz és a találmány alapgondolata az, hogy a pa- 55 vaffint lehető kevés emulgátorral hozzuk kolloidális vizes diszperzióba. Ez a menynyiség éppen arra kell, hogy elég legyen, hogy a diszperzió a használatra még tartós legyen, azonban másrészről oly kevés- 60 nek kell lenni©, hogy száradáskor irreverzibilis masszát adjon. Az ezen hatások elérésére szükséges emulgátor mennyisége természetesen a felhasználásra kerülő emulgátor jellegétől függ. Lényeges, hogy 65 a paraffin a diszperzióban teljesen irreverzibilis állapotban van. Már átlag 2—3% emulgátor t tartalmazó anyagokgoknál a megszáradt paraffinhártya (film) az újbóli oldhatóság jelentős 70 fokát mutatja. Az eddigi eljárások szerint mégis 8—10% eimulgátort használtak. Ilyen diszperziók azonban, — mivel nem adnak irreverzibilis (újból nem diszpergálható) bevonatot, illetve impreg- 75 náló hártyát (filmet), — tehát teljesen értéktelenek. A találmány szerinti eljárással akkor érünk el jó eredményeket, ha a
