104496. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomtatóformák vagy nyomtatófelületek előállítására, melyeknek az alaptestről könnyen leválasztható nyomtató formahordozójuk van

Megjelent 1932. évi október hó 15-én. HAGYAR KIRÁLYI SZAIiADAJLill lillí.DÍSA'i SZABADALMI LEIRAS 104496. SZÁM. — IX/'e. OSZTÁLY. Eljárás nyomtatóformák vagy nyomtatófelületek eló'állítására, melyeknek az alaptestről könnyen leválasztható nyomtatóformahordozójuk van. Internationale Tiefdruck-Gesellschaft m. b. H. césr Berlin. A bejelentés napja 1930. évi május hó 6-ika. A mélynyomó iparban már régóta, íörekesznek arra, hogy különösen a többszinnyomtatásnál egyforma kerületű, ill. átmérőjű nyomtatóhengereket lehessen 5 használni. Ezek a törekvések eredményezték a Pennoise-London és a Kemipewerk-Niirnberg eljárásokat, melyek egy henger köré feszített vékony rézbádogról nyomtatnak. 10 Ezen eljárásoktól eltérően a Langbein.Pfanliauser-Werke olyan nyomtatóhengereket használ, melyek egy hengeres magból, egy ezt borító, anodikus oxidálással szemben ellentálló fémrétegből és egy erre 15 elektrolitosan leválasztott• rézhártyából állniak. Használat után ezt a rézhártyát elektrolitikusan leoldják. Minthogy a rézhártyának elektrolitos leoldása rendkívül időrabló, és különösen a hangereknek a für-20 dőbe való függesztését megelőző munkálatok sok időt igényelnek, felmerült az a kívánság, hogy a használt, leválasztandó réizhártyát gyorsabban, an ech asnikusian lehessen a magról leválasztani, ill. eltávolí-25 tani. Ezen cél elérésére már ajánlották olyan közbenső rétegek alkalmazását, melyek az elektrolitosan leválasztott rézhártyának a magról való mechanikus eltávolítását le-30 hetővé teszik. E célból a fémmagot arzénból vagy antimónból álló közbenső réteggel vonták be, mely elektrolitosan vezet, de a rieiája leválasztott rézhártya későbbi mechanikus eltávolítását megengedi. A gya-35 korlatban és különösen a mélynyomásra ezánt nyom tatóhengeréknél azonban ez az eljárás nem vált be. Ajánlották: végül olyan szilárd fémekből való közbenső réteg alkalmazását, melyek, mint az ón, ólom, kadmium és bizmut ötvözetei, ala- 40 csony olvadáspontuak. Ez a találmány is azt a feladatot oldja meg, hogy a mag és a tulajdonképpeni nyomtatásra használt rézhártya között közbenső réteget kell létesíteni. A talál- 45 mány szerinti közbenső réteg a legegyszerűbb eszközökkel állítható elő, elektromosan jól vezető felületet nyújt a rézleválasztásra, a reá leválasztott rézréteg jó tapadását biztosítja, áe ennek dacára le 50 hetővé teszi, hogy a megkívánt példányszámok nyomtatása után a rézhártyát a hengeres magról mechanikusan könnyen lehessen eltávolítani. A találmány szerint a magra vagy 55 alaptestre amalgámréteget viszünk fel s ezt az amalgámréteget vonjuk be elektrolitosan savas fürdőben rézzel. így pl. egy mag vagy alaptest gyanánt használt rézhengerre komplex higanyvegyületeket ha- no gyünk hatni, úgy, hogy a mag felületén a higanyvegyületek redukciója folytán amalgámréteg keletkezik. Ha erre az amalgámrétegre lúgos fürdőben választanok le a rézhártyát, ez a magra igen 65 erősen tapadna. Megállapítottuk azonban, hogy savas fürdőkben az amalgámréteg éppen ellentétes hatást fejt ki. Ha az amalgámozott hengert a savas fürdőbe merítjük, színváltozás lép fel, amennyi- 70 ben a henger ezüstfehér felülete tompa szürke nemfémes jellegű lesz. Valószínű, hogy ez a szürke bevonat valamely só, pl. szulfát s ez teszi lehetővjéi, hogy az erre leválasztott elektrolitos rézhártyát 75 használat után könnyen lehet a magról eltávolítani. Egyelőre csak ezzel lehet megmagyarázni azt a tényt, hogy azamal-