104491. lajstromszámú szabadalom • Ortopédiai támasztószerkezet
Megjelent 1932. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 1 Ol 191. SZÁM. — VII e. OSZTÁLY. Ortopédiai támasztószerkezet. Rátli Kálmán oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1930. évi junius hó 13-ifea. A találmány egyenletes megtámasztást biztosító ortopédiai szerkezet, mely számos célra, így lábesontok törése vagy betegsége esetén a beteg lábon való járásra, 5 a test más részein alkalmazott tehermentesítő vagy függesztő, hajlító, egyenesítő, széthúzó (extendáló) szerkezetekhez, műlábak támaszkodó részeihez stb. alkalmas. Az alábbiakban, a találmányt példaképen 10 a lábcsontok törése vagy betegsége esetén a beteg lábat járás közben tehermentesítő szerkezet alakjában ismertetjük. A beteg részre való támaszkodást általában úgy küszöbölhetjük ki, hogy a tes-15 tet más, egészséges testrészeken támasztjuk alá, pl. bokatöréseknél a boka feleit, de a térd alatt. A test súlya ezáltal a szerkezetben levő felfekvő helyekre nehezedik. 20 Az eddig ismert tehermentesítő szerkezetek és gipsz járókötések mind úgy ké szülnek, hogy az említett támaszkodás va lamely csontra, az előbbi példában a lábszárcsontoknak a térd alatti felszínre 25 összpontosul és már a szerkezet tartósíneit, vagy a gipszkötést is úgy formálják, hogy a támaszkodás a csontokra essék. tgy a test súlyának csak elenyésző kis részeivel nehezedik a lábszár lágy 30 részeire. A tapasztalat azt mutatta, hogy a.z ilyen szerkezetek támaszkodó részein, a csontokon fájdalmas nyomások, sokszor feltörések, kisebesedések következnek be. 35 E hibának magyarázata az, hoigy az előbb említett módon kiképezett szerkezeteknél a test súlya tulajdonképpen csialk nélhány cm2 -en támaszkodik, tehát a testnek ezeken a részein, illetve a nyomásra érzékeny csontokon túlságosan nagy felszíni nyo- 40 más keletkezik. Ezt a hátrányt a találmány értelmében úgy küszöböljük ki, hogy a testrész nem közvetlenül, hanem közvetve támaszkodik a tartóváz kemény részeire. Nevezetesen a 45 megtámasztandó testrészt simulékony anyagból, (pl. vászon, puha bőr, gumi) való tokiba, fogjuk be és a tokot a tartóvázhoz oly módon rögzítjük, hogy ez a rögzítés a toknak a testhez való símulását ne 50 gátolja meg. Ez pl. hajlékony összekötő szervvel (vagy magának a simulékony Jóknak a tartóvázhoz erősítésével (pl. szegecseléssel) érhető el. A mellékelt rajz a találmány szerinti 55 támiasztószerkezetnek példaképeni fogana tosítási alakját lábon alkalmazva, tünteti .fel. Az 1. ábra a szerkezet elölnézete, a 2. ábra ugyanannak oldalnézete és a 60 3. ábra keresztmetszete. A vászonból, vagy puha bőrből, vagy gumiból vlaló (A) tokot a (B) fűzéssel vagy csattal a (C) lábszáron úgy húzzuk össze, hogy az mindenhol az egész felszínen 65 .egyenletesen szorítsa a. testet. Az (A) tok két oldalán levő (D) és (E) bőrszíjakat ,vagy fémszalagokat alsó végeiken az (A.) tokhoz, felső végeiken az (F) és (G) tartóginekhez rögzítjük. Ha a beteg a szerke- 70 .zetre támaszkodik, az (A) tok lefele kúpos ,lévén, a láb nem sülyedhet a tokba, hlanem a (D) és (E) tartószíjak közvetítésével az ,(F) és (G) tartósíneken függeszkedő helyzetben marad. Viszont a test súlya a lágy 75
