104485. lajstromszámú szabadalom • Fakerekes fémfal
Megjelent 1932. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jKESHL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104484. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Hőszigetelő fémfal. Förster Friedrich mérnök és Krafft Róbert építész Finow-Mark. A bejelentés napja 1930. évi szeptember hó 2 ika. Már ismeretesek, pl. házakhoz, hőtárolókhoz, hűtőberendezésekhez való, két párhuzamos filmlemezből álló hőszigetelő fémfalaik, melyeknél a két lemez közötti 5 tér levegővel; vagy hőszigetelő anyaggal, pl. tőzeggel van kitöltve. Az ilyen fala'knlalk hőisziigeitelőképessége nem igen nagy, mert a két fémlemez közötti térben a levegő többé-kevéisbbié szabadon keringhet, 10 úgy liogy a belső éis külső lemez között csakhamar bizonyos hőlkiegyenlítődés áll be. A találmány oly fémfal, melynél a határoló fémlemezek közötti légréltiegeit a 15 határoló lemezekkel párhuzamosan több közbenső fémlemez osztja meg. Beton-, tégla és más nem féimtes anyagból készült falaknál már javasoltaik több, egymás mögött fekvő légréteget, de ezzel az initéz-20 kedéssel nem sikerült a falon való melegátadást lényegesen a telit téglaiflal hőátadásának mérve alá szorítani. Ezzel szemben a találmány szerinti elrendezésnél a fémlemezekkel megosztott légréte-25 gek szigetelő hatása, megepő módcn, ak• kora, hogy a találmány szerinti 10 cm-es féimfal, hőszigetelőképesiséig tekintetélben, egy kb. 222 cm vastagságú téglafalnak felel meg. 30 Az ilyfajta falakkal határolt (tér hőmérséklete tehát úgyszólván teljesen független a külső hőmérséklettől, feltéve, hogy a szükséges falnyílások jó tömítéséiről gondoskodunk. Ez a váratlan hatás azzal 35 magyarázható, hogy a levegő a közbenső fémfalakon keresztül egyáltalában nem mehet át az egyik rétegből a másikba, míg az ismert elrendezéseknél, melyeknél a közbenső falak többé-kevésbbé légáteresztő anyagból vannak, a melegebb 40 levegő az egyes rétegekben mindig hidegebb levegővel cserélődik ki, ami a hőszigetelést tetemesen befolyásolja. Ezt a légátadást, a helyiség jó szellőztetésére, eddigelé szükségesnek is tartották. Mi 45 szakítottunk ezzel az elvvel és ily módon oly fémfalakat kapunk, melyeknek hősziííetelőképessége kb. 20-szor akkora az ugyanolyan vastagságú üreges téglafal hőszigetelőképességénél, ez utóbbi fal sú- 50 lyának csak tört részét kitevő súly mellett. A találmány szerinti fémfal hőszigetelőképességének további fokozását úgy érjük el, hogy a fémlemezeket rossz hő- 55 vezető, célszerűen rostos anyagból való bevonattal látjuk el. Ennek a bevonatnak kettős szerepe van: Először meggátolja, hogy a fémlemezek esetleges behajlásánál és érintkezésénél 60 belülről kifelé vezető, hővezető híd létesíttessék, mivel a lemezeknek egyes pontokban való érintkezésénél sohasem ütközhet fém fémre. Ezen bevonat folytán a levegő függélyes irányban sem, vagy csak alig 65 keringhet, mert az érdes, rostos anyag, a nagy súrlódás folytán, az egyes lemezek közötti légréteg mozgását gátolja* A falban tehát csak teljes nyugalomban lévő, rendkívül nagy hőszigetelőképes- 70 ségű légrétegek vannak. A találmány könnyű és stabil falak előállítását teszi lehetővé, amelyeknek a hőátmenettel szembeni ellenállásuk igen nagy. Miután a falak csupán fából és 75 fémből vannak, a gyárban elkészíthetők és egységekben az építkezés helyére szállíthatók, ahol csekély súlyuk folytán, né•táf'
