104437. lajstromszámú szabadalom • Szemételégető eljárás

Megjelent 1932. évi október hó 1-ón. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104437. SZÁM. Il/c. OSZTÁLY. Szemételégető eljárás. Vésuvio Feueruiigsbau G. m. b. H. cég- München. A bejelentés napja 1931. évi február hó 24-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi február hó 26-ika. Ahhoz, hogy szemételégető kemencéknél jó elégést érjünk el, okvetlenül az szükséges, hogy a szemét jól előszárítva a tüzelőrostélyon fenntartott élénk tűzbe adagol-5 Ifassék. Az ismert szeimétrostélyoknál a friss szemét adagolása mindig csak akkor történik, .amikor a rostélyon már jól ég a tűz. A fűtőnek tehát mindig gondoskodnia kell arról, hogy a friss szemét számára az 10 adagolás helyén különösképen jól égő tűz, az úgynevezett alaptűz, legyen, amit a tűz erőteljes szításával és az adagolás helyére való előrehúzásával lehet elérni. Minthogy azonban a tűz mindazonáltal 15 változóságánál fogva ingadozik, a rostélyra való adagolás a legtöbb esetben csak bizonyos időközökben történhetik és nem túlságosan nagy mennyiségekben. Ha ugyanis egyszerre nagyobb mennyiségű 20 szemetet adagolunk, a tűz azonnal lelohad és eltart egy ideig, míg a friss, nedves szemét annyira előszárítódik, hogy meggyullad. Ebből következik, hogy a lökésszerű adagolás a tüzelés menetét igen 25 kedvezőtlenül befolyásolja és ennek következtében a tüzelés teljesítménye nagyon ingadozik. Különösen igen nedves szemét esetén ezzel az eljárással nem lehet nagy tüzelőteljesítményeket elérni, amiért is 30 különféle szárító berendezéseket hoztak javaslatba. Ha már most ilyen nedves és különben is kis fűtőértékű szeméttel gőzt kell termelni, úgy ez csak igen korlátolt mérték-35 ben lehetséges, megkísérelték tehát a szeméthez szenet hozzákeverni, vagy pedig porszénnel való póttüzelést alkalmazni. Mind a két eljárás kevéssé alkalmas a szemételégetés megjavítására. A szemé t-40 hez kevert, tehát vele egyidejűleg adagolt szén ugyanis aránylag későn gyullad meg, mert a szenet körülvevő szemétréteg annak kigázítását és meggyulladását megakadályozza. A szén tehát csak igen későn gyullad meg és ebben az esetben is hiány- 45 zik a szemét elégése szempontjából oly fontos alaptűz. A szénporral való póttüzeléssel ugyan az összes gőztermelést fokozni lehet, azonban a póttüzelés a szemét elégetésére nincsen semmi befolyással. A 50 gyakorlat azt mutatta, hogy a szénportűz lángja fölmelegíti ugyan a szemét felszínét, de nem hatol be annak mélyébe, tehát csak kevéssel járul hozzá a tüzelés teljesítményének fokozásához. 55 A találmány tárgya már most oly szemételégető eljárás, amelynél a szemét jól előszárítva olyan helyen jut a tüzelőrostélyra, ahol már élénken égő tűz van. A tíizelőrostély emellett akként van kiké- 60 pezve, hogy úgy a szemét-, mint a szénréteget állandóan keveri és hömpölygeti és vége felé emelkedő pályájánál fogva azt idézi elő, hogy az égő részek részben ismét visszagördülnek az adagolás helyére és ott 65 újra a meggyulladáshoz szükséges alaptűz hatása alá jutnak. A rajz a találmány foganatosítására való berendezés egy példáját ábrázolja. Az 1. ábra a példaképem tüzelőberendezés 70 egy egységének hosszmetszetét tünteti föl, a 2. ábra pedig az 1. ábra A—A vonala szerinti keresztmetszetét szembenézve a tüzelőanyagot adagoló berendezéssel. 75 (1) a szemétadagoló tölcsér, (2) ismert továbbító szerkezet, amely szabadonfutóan ágyazott adagolócsigából áll, (3) az előszárításra való több fokozatból (lépcsőből) álló, szintén ismert adagoló berendezés, (4) 80