104395. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép útburkolatok döngölésére

Megjelent 1932. évi október hó 1-én. MAGYAR KiKÁLYl jUggK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104395. SZÁM. — VlII/i. OSZTÁLY. Eljárás és gép útburkolatok döngölésére. Stein Ferenc mérnök Prága. A bejelentés napja 1930. évi október hó 31-ike. Modem útburkolatok előállításánál, legyeinek azok betonból, bitumenből, vagy kevert anyagból, a főkövetelmény az út felületének tökéletes egyenletessége, Vala-5 mint az előírt profil betartásának lehetősége. Ha a kézi előállítástól, amely hosszadalmas, költséges és az említett feltételeknek sok tekintetben nem felel meg, eltelő kin tünk, az útburkolatok készítésérte mi udezideig oly gépeket alkalmaztak, amelyeket általában hároim osztályba sorolhatunk: hengerek, döngölőtalpas és döngölőkalapácsos gépek. A hengerek nem váltak 15 be, miután ezekkel a profilt betartani lehetetlen, utánuk továbbá az útburkolatéin haránthullámok maradnak vissza, de alkalmazásukkal főiként azért hagytak fel, mert általuk az anyag egyenletes tömörí-20 tése elérhető niem volt. A döngölőtalpas gépek lehetővé teszik bár a kívánt profil betartását, de a velük elért tömörítés csekély, eltekintve attól, hogy az anyagnak az útburkolat egész, szé-25 lességében va.ló, egyenletes tömörítését nem biztosítják. A döngölőtalpat ugyanis, fel- és lefelé való mozgásában,, épp úgy, mint az úthengert, a burkolat ellenállóképesebb helyei hatásában akadályozzák J0 és így nem lép érintkezésbe a profil többi helyeivel, úgy hogy ezek, az említett okoknál fogva, döngöletlenül mlara.dnak, illetőleg nem kielégítően döngöl őrinek. Ezek az elégtelenül tömörített helyek később [5 a felület süllyedését és az útburkolat hiányossá válását vonják maguk után. A döngölőkalapáesokkal dolgozó útépítőgiépek, mindkét előbbi géppel szemben, azt a haladást mutatják, hogy az 0 ezekkel vialó tömörítés, legalább is bizonyos fokig, egyénileg történik. A döngölőszerszám nem egy darabban terjed az út egész szélessége fölé, hanem egy sor sűrűn egymás mellett elrendezett kalapáccsá van felbontva, amelyek összesé- 45 güikben az úttest kívánt profilját képezik és váltakozva, felfelé és lefelé mozognak. Azonban ez az elrendezés sem biztosítja az anyag egyenletes tömörítését az úttest egész szélességére, miután a, döngölő ka- 50 lapácsok, amelyeiket a kíváint profilra állítanak be, e beállítás következtében nem tudják átlépni lefelé való mozgásuk alsó határát. E korlátozás következtében a profil lágyabb helyei csak jelentéktelenül tö- 55 mörülnek, ezzel szemben azok a helyek, amelyek a döngiöló'kalapáccsal szemben nagyobb ellenállást fejtenek ki, tehát keményebbek, viszonylagosan erősebben tömörülnek. További hátrány, melyben e 60 gépeik ugyanúgy szenvednek, mint a döngölőtlalpas gépek, az, hogy a döngölőszerszáim munkalökete, aza.z lefelé való mozgása csak a döngölőszerszám önsúlya folytán történik. E súly, szerkesztési 65 okokból, természetesen korlátozott, úgy hogy a döngölő erő, vagyis az ütésnél fellépő, fajlagos nyomás épp így határolt. Magától értetődőleg ez eirő vezérlése is körülményes és pontatlan. Az eddig ismert 70 gépiek munkateljesítménye ezenkívül na,gyon csekély, miután a döngölőszerszám — legyen az talp vagy kalapács — váltakozó mozgásainak sebességét, már a lökésszerű munkamenet következtében is, na- 75 gyon korlátozni kell, mivel a lökések által az egész g'éip szenved. A találmány szerinti eljárás azon a felismerésen alapul, hogy csupán egyéni megmunkálással leihet az útburkolat tömö- 80